Tegnap azért voltam annyira ideges, mert anyámékkal este ültünk le beszélni a problémáikról, meg arról, hogy kb két hét múlva elköltözöm. Kemény beszélgetés volt, majdnem nulla eredménnyel, és közben erőteljes gyomortáji fájdalommal közdöttem, nyilván idegi alapon. Aztán…

mi a fasztól vagyok ilyen ideges...?! szétrobbanok mindjárt, bántani akarok, aztán elfutni. gyávának lenni pedig igenis bátorság.

Igazából nagyon nincs kedvem írni. Egy dolgot akarok, elhúzni innen egy kicsit, úgyhogy csötörtökön le is lépek hétvégére. A lényeg, hogy kész vagyok, össze vagyok zavarodva, és körülöttem is mindenki. Még nem szereztem orvost, mert aki ígérte, hogy keres nekem, az lelépett…

Na, bazz, ha váratlan fordulatokról van szó, akkor én vagyok az abszolút nagymester...az van, hogy mégsem vagyok felnőtt. Inkább egy olyan ember, aki néha képes felelősen viselkedni, néha meg érzi, hogy ha nem tesz meg valamit, akkor örökké az fog a fejében járni, hogy mi lett…