Basszam meg én, de nagyon, mert nem néztem meg tegnap, hogy ma nyitva lesz-e az uszoda...és felkeltem hatkor...hogy hétre ott legyek...és kicsit ugyan késtem...de ott voltam...aztán közölték, hogy nem vannak nyitva...egész nap nem, és még én lettem hülyének nézve. Beértem fél nyolcra az irodába, és első dolgom volt megnézni a honlapjukat, hogy felrakták-e a mai szünnapot. Hát, fel. Én meg jól megszoptam, hogy nem jutott eszembe, hogy történhetnek ilyen váratlan események. A legrosszabb, hogy volt egy megérzésem, hogy ma nem kéne úszni menni, valahogy éreztem, hogy történni fog valami, ami nem lesz kellemes. Persze, azt gondoltam, hogy ezt azért érzem, mert hulla fáradt vagyok, és majd biztos kínszenvedés lesz leúszni a kétezret...kivételesen nem erről volt szó.

Amúgy nincsen semmi. Jövő héten vizsgázom, meg tanulok a szigorlatomra.

És per pillanat olyan álmos vagyok, hogy nem bírok egy értelmes mondatot se összerakni. Majd talán holnap.