Jellemző. Szóval a szakítás egy igen otromba módját láthatjuk itt. Személy szerint  nem tudnám ezt megtenni senkivel, bár még nem is volt igazi "tányérdobálós" kapcsolatom, a megbeszélés híve vagyok, és eddig még mindig sikerült olyanokat bevonzanom, akik szintén így vélekedtek. Ám van olyan, hogy az ember azt hiszi, könnyebb megoldani magánéleti kérdéseket levélben, mert nincsenek kínos beszélgetések, hallgatások, csak egy levél...lássunk egy "megoldást".

Következő volt a szituáció: adott egy lány, aki éppen vívódik kettő fiú között. Az egyik nagyon vonzza, a másikat meg nagyon szereti. Mivel a "nagyon-szereti" srác nem akar tartós kapcsolatot vele, így a lány vigaszt próbál keresni a másiknál. Meg is beszélik, hogy ez mekkora egy jó ötlet, a srác el is határozza, hogy feljön a lányhoz egy másik városból, hogy találkozhassanak, és eltöltsenek néhány kellemes órát egymással. Azonban előző este történik valami. Elsőként a lányhoz igyekvő srác kavar be. Közli, hogy nem tud aznap feljönni, csak másnap, majd az adott estén a másik fiú megkérdi a lányt, hogy nem kellene-e nekik együtt lenniük, mert igazából mégis erre vágyik. A lány meg áll, és azt mondja: "Tudtam, éreztem. Sírjak vagy nevessek?" Aztán inkább nevetett. Eltöltöttek egy csodás estét együtt, nem is igen gondolkodott, hogy mit mondjon majd holnap, a csak miatta érkező másik pasinak, aki így természetesen hoppon marad. Eljött a másnap. A lány felkelt, meghitten reggelizett a fiúval, majd sietősen hazament, hiszen össze kellett még futnia a "vigasztalóval". Találkoznak, a lány hebegve elmondja, hogy mi történt, a srác azt mondja, érezte, hogy lesz valami baj. Szomorú kicsit, és dühös a lányra, mert az nem volt képes írni neki egy üzenetet, hogy ne jöjjön. A lány pedig arra gondol, hogy pontosan egy olyan üzenettől akarta megkímélni, ami ennyire nem kíméletes. Aztán rájön, hogy mégis ezt kellett volna tennie. Kicsit kedvesebb lett volna az üzenet szövege, mint az illusztrációé, de a lényeg ugyanez: "Nem kellessz!" És ez csúnya, akár szemtől szembe, akár levélben mondja az ember...