Na, ma megyek délután a lakberendező suli nyilt napjára. Rettentően kíváncsi vagyok, hogy mit fognak mondani, mit látok (habár oktatás épp nem lesz), és tetszeni fog-e. Egyébként a honlapon fent van a leggyakoribb kérdésre - ami ugye engem is foglalkoztat - adott válasz: Mennyire kell tudnom rajzolni? Nos, a válasz, hogy az elején semennyire. Ezt nem tudom, hogy elhigyjem-e. Meg azt, hogy állítólag ők megtanítanak profin rajzolni, hogy bármit meg tudjon az ember örökíteni, ami kipattan a fejéből. Persze, gondolom az előny, ha valakinek van kézügyessége, tehetsége ehhez, de én arra lennénk kíváncsi, hogy engem, mint valóban rajz-tudatlant (és asszem, tehetségtelent) meg tudják-e annyira tanítani, amennyire ehhez a munkához kell. Az a baj, hogy erre nyilván csak az idő adna választ. Gondolom, legalább egy fél év kéne hozzá, hogy kiderüljön, érdemes-e gyötörnöm magam ezzel vagy annyira béna vagyok, hogy nincs esélyem igazán jónak lenni ebben a szakmában. Csakhogy egy félév pénzben és időben is sok...szóval ma magyon fogok figyelni.

Nővérem teljesen lelombozott...közöltem vele a terveimet, és hogy milyen lelkes vagyok most, hogy nemsokára valami tök mást tanulhatok, mint eddig, erre ő csak azt bírta közölni velem, hogy tanulni szar, és itthon olyan szar az oktatás, hogy esélyem sincs jót találni a sulik között. Rettentően negtív tud lenni. Igaza van. Én is tudom, hogy milyen a felnőtt oktatás, meg az ilyen okj-s sulik. Pont ezért fogok ötször körülnézni mielőtt elkezdek valami ilyet. És ha belevágok, de megérzem az átverés szagát, akkor ott fogom hagyni, mert olyanra nem adok ki pénzt (nem is keveset), ami egy kalap szar.

Ja, és nővérem most nem csak emiatt "ostoroz". Szombaton nem mentem sehova este, mert nem értek rá az embereim. Erre ő, hogy ne gubózzak már így be, és ő nem is érti, hogy mi van velem mostanában, hogy szinte nem járok sehova (mármint szórakozni), és így hogy fogom megtalálni az igazit...?! Rájöttem, hogy azért érzem magam öregnek sokszor, meg azért érzem, hogy kisiklik az életem, mert nincs még meg az, akivel családot akarnék alapítani, mert csak ilyen harminc feletti, nagyjából családos emberek vesznek körül, és olyan mintha már én is hasonló korú lennék, és el lennék késve bármivel is. Pedig szerintem nem vagyok. Nem mondom, hogy a szakma keresésben nem vagyok kissé megkésve, de a nagy ő-t (ha van ilyen), még ráérek megtalálni. Lehet, hogy nem vagyok annyira szerencsés, mint ők voltak, hogy hamar megtalálták egymást, de azért nem vagyok még semmiről se lekésve. Könyörgöm, 25 vagyok...nem harminc...meg ha harminc lennék is...most akkor akasszam fel magam, hogy még nem tartok ott valakivel, hogy örök élet meg egy nap?! Nem hiszem, hogy ez ilyen drasztikus lenne. És ezt közlöm is vele a héten. Én se basztatom semmivel, ő is hagyjon békén engem, és higgye el, hogy el tudom dönteni, mi kell nekem, és mi nem.

Egyébként ebből a problémából jön az is, hogy frissíteni akarok. Úgy értem, hogy barátokat. Most éppen ezeket a lehetőségeket keresem. Olyanokat akarok magam köré, akik kb ott tartanak, mint én. Nem könnyű, kevés olyan ismerősöm van, aki szeretne már komoly, felnőtt életet, csak még nem találta meg ehhez a megfelelő közeget. Inkább két csoport van: a felelősségteljesek, akiknek már megvan nagyjából a "nagy" terv, mert van hozzá pár és hivatás, illetve a felelőtlenek, akik meg nem is gondolnak ilyenekre, csak élnek bele a világba. Sajnos egyik sem az én műfajom, én valahol a kettő között vagyok.

De nem panaszkodom, sok harc áll még előttem, de sok kaland is, pont emiatt. Aztán a többit majd meglátjuk.