Nah, hát hazaköltöztem tegnap. Komolyan mondom, hogy nem szívesen, sőt nagyon nem szívesen, sőt...de ez van. Az a baj, hogy ezalatt a három hét alatt a következőkre jöttem rá: elég érett lennék egy saját lakáshoz, és egy normális párkapcsolathoz. Mindez úgy jött, hogy ugye nővéremék haverja gyakorlatilag odaköltözött az elmúlt két hétre, és olyan volt az egész, mint egy párkapcsolat, csak szex és veszekedés nélkül. És rájöttem, hogy iszonyúan szükségem lenne egy ilyen nyugis, kellemes kapcsolatra valakivel. És ettől egyrészt rájöttem, hogy mégis kezdem magam összekapni kicsit, másrészt viszont szomorúvá tesz, hogy nincs kivel. Egyébként nagy idillünkben nyilván eszembe jutott, hogy itt van ez a pasi mellettem, akivel olyan jól érzem magam, mint régóta senkivel, viszont tudom, hogy mégha véletlenül össze is keverednénk, semmi jó nem sűlne kibelőle. Ő egyrészt alkoholista, másrészt nem melózik, így az anyja tartja el tulajdonképpen, és természetesen otthon lakik. Ja, és mindehhez krisztusi korban van. Én meg ismerem magam, nem hagynám ezt annyiban, mint így, hogy nincs köztünk semmi. Nem, akkor jönnének a nagy lebeszélések, meg visszatartási kísérletek a kocsmázástól. Arról nem is beszélek, hogy nyilván megpróbálnám rábeszélni valami melóra...szóval előjönne a szokásos viselkedésem. És az a durva, hogy még így se engem hagytak el többször, pedig rettentő idegesítő lehetek olyankor. Persze, ezeket a dolgokat is tudni kell tálalni. Nem egy hárpia bőrébe bújva, rikácsolva kell közölni, hogy ezt meg azt csináld, hanem meg kell értetni, hogy ez neki is jó lenne. Aztán többnyire nem lesz hosszútávú hatása, de azért próbálkozni lehet. Na mindegy. A lényeg, hogy elég racionális okok miatt elvetettem a lehetőségét ennek a kapcsolatnak. Meg aztán, ő is azt mondta, hogy nem akar tőlem semmit, de azért nagyon örül, hogy jobban megismert, és nem szeretné, ha ezt hagynánk veszni, és csak félévente, véletlenül találkoznánk össze, mint ezelőtt. Erre mondjuk nem akartam mondani, hogy azért részegen próbálkozott nálam, igaz valóban nagyon finoman, de mégis. Nem számít, talán nem is emlékszik rá, így nem hoztam fel a dolgot, mondtam, hogy hasonlóan gondolom, és legyen így.

A másik pasi, aki már két hete "eltűnt", hát őt leírtam, de tényleg. Ha jól sejtem, már visszajött vidékről, de semmi jelzés. Plusz, a blogján azt írja, hogy szarul van. És rájöttem, hogy miért van az, hogy a nővéremék haverjával képes voltam feszültségek nélkül együtt lenni két, szinte három hétig, ezzel a pasival meg nem. Egyszerű: a nővéremék haverja nem nyomorog, nem siránkozik, nem egy energiavámpír, míg a másik pasi egyre inkább kezdett az lenni. Gyanítom, hogy mostmár elviselhetetlen, úgyhogy jobb, ha nem is jelentkezik. Mondjuk, majd a bicaj miatt lehet, hogy megkeresem, de az még nem sürgős, mert csak két hét múlva költözöm, ha minden igaz. Bár, épp most sértettem halálra a leendő lakótársamat, úgyhogy talán be se fogad, de mindjárt csinálok neki kávét, azt' jó lesz.