Most akkor kéne a hétvégéről írni, de nem nagyon van mit. Ugye úgy volt, hogy pénteken győr, haverok, koncertek, buli. Ebből megvalósult a győr, haverok rész, a többi nem, mert kurva nagy sor volt a koncert hely előtt és rájöttünk, hogy 1500-ért azért ennyire nem érdekel minket ez az egész. Úgyhogy egy étterem teraszán ittunk, ami épp nem volt nyitva. Kivittük a kis piánkat (csupa nem túl jó bor, meg egy kis házipálesz), és iszogattunk, zenét hallgattunk. Aztán még körbejártunk néhány szórakozóhelyet, hátha találunk jót, de az sem jött össze. Viszont nagyon tetszett győr, igazán helyes város, és az külön jó, hogy a dunán vannak ilyen bulihajók. Az egyikre fel is mentünk, csak szar volt a zene, de amúgy nagyon bejött volna. Aztán reggel haza pestre, vagyis igazából budára, merthogy nővéremékhez mentem. Eléggé másnaposan még a mamutban be is vásároltam, hogy este nővéremék haverja tudjon főzni. Délután volt némi alvás-próbálkozásom, de baszki persze, hogy épp kifogtam a fűnyírós délutánt. Az udvaron és a környéken, mindenhol pont akkor kellett csesztetni a kurva füvet, amikor én egyetlen egyszer délután akarok aludni. Úgyhogy elég fáradtan vártam a lakótársam megérkezését, aki egyébként kivételesen munkából jött. Hajlandó voltam elmosogatni, és még a két kiló krumplit is meghámoztam, hogy ezzel némileg hozzájáruljak a vacsora gyártáshoz. Aztán megjött, szegény hulla fáradtan, főztünk, ettünk. Ja, és persze hozott egy csomó piát, mert nagy ivászatra számított. Na, nálam ez kimerült abban, hogy nagy dünnyögve benyomtam két jégert, meg egy negyed sört (az is 0,35-ös volt), és aztán közöltem, hogy nekem ez nem megy, bocs. Ő szép csendben megitta a kis jéger fennmaradó részét, meg két sört. Azért így is fent voltunk kb négyig. Aztán másnap kettő fele kelés, nővéremék jöttek, de még ott voltunk olyan hétig. Semmi érdemleges nem történt, kellemes, nyugis hétvége volt.

Ma meg, mivel anyámék szüretelnek, így roppant üres lesz a ház, amit nem kedvelek, mert ijesztő, úgyhogy mondtam a srácnak, hogy ha gondolja, jöjjön hozzám aludni, mert úgyis arrafelé van a munkahelye. Még nem biztos, hogy jön, de jó lenne, mert tényleg nem szeretek otthon egyedül lenni. Meg persze szeretek vele lenni, mindig jó társaság, és veszi a csesztetéseimet, nem sértődik meg rajtuk, max visszaadja. Jól elvagyunk. Nővéremék most kapásból úgy jöttek meg, hogy mi biztos dugunk, csak alvásnak színleljük a dolgot. Mondtam, hogy hát, egész egy órával ezelőttig nekem tisztára úgy tűnt mintha aludtunk volna, de lehet, hogy csak nem vettem észre, hogy valójában dugtunk:) Asszem ők tényleg kezdenek aggódni, hogy mi összejövünk, pedig erre max 1 százalék esély van, de ezt is inkább azért adom, mert jó ideje nem mondok olyan balgaságot, hogy soha. Igazából ha valakit kedvel az ember, és nem taszítja a másik külseje sem, és ellenkező neműek, akkor bármi megtörténhet, erre sajnos már rájöttem. Most ez úgy hangzik, mintha ebben az esetben mindenképpen kellene valaminek történnie, de nem erre gondolok, hanem hogy ilyenkor nem meglepő, ha. Mindettől függetlenül, nem tervezek összejönni ezzel a pasival, az indokaimat már leírtam, hogy miért. De vele lenni határozottan jó, ennyi.

Megyek, úgy csinálok, mintha nagyon hasznos része lennék a munkahelyemnek. Ez már jól megy...