A jövőhét szerdai pécsből valóban csütörtök lett, már vissza is szóltak az étteremből, ahol leszünk, hogy mehetünk. Már csak emberek kellenének, ami kissé nehézkesnek tűnik, mert senki sincs már ott. Azért megpróbálom szívesség alapon elcsábítani az embereket (a maradékot), hogy hallgassák meg, aztán meglátjuk.

Délután még megyek egy képzésre, ilyen gyorstalpaló, hogy cégekkel is tárgyalhassak. Kurva sok kedvem van hozzá, mivel alig aludtam (kint voltam hűvösvölgyben). Tegnap családi szülinapozás volt, aztán meg kocsmázás, ami alól drága nővérkém megint kihúzta magát. Valamikor tényleg le kell ülnöm vele beszélni, mert ez így nagyon rossz.

Hétvégén pihenés lesz, legalább is azt gondolom. Aztán vasárnap tényleg találkozom a lelkitárs-voltpasival. Igazából nem fog semmi különös történni ebben a pár napban, de nem is baj. Kicsit nyomott vagyok, kell a nyugi. Ja, és kurvára csóró is vagyok, szóval jobb, ha nem verem el a pénzem valami kocsmában...

Nem tudok most semmi lelkesítőt írni, pedig annyira szeretnék. Bár, jön a pasim este, és ez jó hír. Meg az is, hogy a lakótársam nem alszik otthon ma se, holnap se. Szóval igazán nem lehet okom panaszra.;)