Hehe, ma csepelen alszom. Jobb nem jutott eszembe. Vagyis ez így nem igaz. Nővéremék jutottak eszembe rögtön, ahogy kiderült, hogy jobb lenne, ha a ma éjszakát nem tölteném otthon, mert a lakótársam szeretne nyugiban szexelni a barátnőjével mielőtt elutazik másfél hétre. Csakhogy kiderült, hogy nővéreméknek meg csütörtök reggel kell gyereket gyártaniuk (nem vicc, ki van adva orvosilag), így onnan is kiszorultam. Lett volna még két pár, akikhez mehettem volna, de hozzájuk meg nem szerettem volna így egyik napról a másikra bejelentkezni, hogy "hozzuk össze a kellemeset a hasznossal: úgyis hónapok óta tervezzük, hogy meglátogatlak benneteket, akkor most ottalszom, aztán akkor szállásom is lesz, meg dumálhatunk is egy jót...". Persze kérdés nélkül befogadtak volna, de nem így akarok velük tetemes idő után először találkozni. Szóval megyek anyámékhoz. Ők úgyis örülnek, ha látnak, és még almáspitét is kapok.:)
Elkezdtem várni a holnap estét. Ez azért nagy szó, mert múlt hét óta, amióta beszélgettem nővérem férjével, nem nagyon tértem magamhoz az önsajnálattól, és így a pasim is inkább idegesített, minthogy jó legyen vele. Tipikus, amikor bármit csinál a másik, nem jó. De most úgy tűnik, hogy kifejezetten jót tett, hogy a héten külön voltunk. Még beszélni is alig beszéltünk, mert annyit melózik (ugye a közeledő halottak napja miatt --> ilyen a virágbiznisz...). Még jó, hogy hétvégére elutazom, mert a péntek-szombatja lesz a legszarabb, akkor tényleg max aludni megy haza, azt is csak pár órára. Na, szóval elkezdtem várni a holnapot, amikor találkozunk. Sőt, mit találkozunk! Nálam alszik, és végre nem lesz lakótársam, akire figyelni kéne. Reményeim szerint már délután találkozunk, és egy remek kis estét fogunk együtt tölteni...na, mondjuk ilyenkor szokott az lenni, hogy valami dolga lesz délután, és este fog csak beesni hozzám, hullafáradtan. Mindegy, még akkor is jó lesz.
Ma megyek úszni megint. Igazából nem engedhetem meg magamnak, de inkább erre költök, mint bármi másra. Mondjuk, azért pénteken még ráveszem barátnőmet, hogy nézze meg velem a csizmát, amiből nem volt méret, hogy jött-e. Semmi értelme nem lenne jövő hónapig várni, mert akkor se lesz több pénzem, mint most. Ha kell egy csizma télre, akkor kell, és akkor már legyen olyan, ami nem egy telet bír ki, hanem mondjuk hármat. Ha nem lenne a mostani annyira leamortizálva, akkor nem is vennék, mert nagyon szeretem még mindig, és egy olyan darab, ami mostmár harmadik 'tele' nem ment ki a divatból. Amit most kinéztem, szerintem az is ilyen lenne. Csak legyen már belőle méret, bassza meg!
Ma megint a hullámvasút tetejére értem, úgyhogy várhatóan a holnapom már a szokásos melankóliában fog telni. Ilyenek ezek a hétköznapok...ma még viszont enyém a világ!
