Ahhaaaa, már értem a hirtelen feltűnését az életemben! Szakítottak. Biztosra veszem, különben nem lennének olyan megjegyzései, hogy ő tulajdonképpen bármikor ráér, ha nem próbál épp, meg hogy van egy csomó kiállítás, biztos nem érek rá a hétvégén...? Szóval ez tényleg…

Remek, pénzem már van. Legalább egy kis vásárlással enyhíthetem ezt a kurva melankóliámat. Pedig annyira azért nincs rá okom. Egyszerűen hülye vagyok. Meg még annyi, hogy a pasim ma nem jön, mert mégis estig dolgozik, utána meg felköszönti anyukáját. Legkorábban 10-11 körül…

Holnap még sincs Pécs, mert kevés az ember, de két hét múlva összehozzuk.Amúgy fáradt vagyok, és mindenhol fázom. Nincs még téli kabátom, valószínűleg ez lehet az oka. Hétvégén kapom vissza őket, remélem.Ma megyek ki anyámékhoz, amihez még lenne is kedvem, de nem ilyen…

Telefonálgatnom kéne, intézkedni, beszélni, és úgy meggyőzni, hogy mégse legyen meggyőzés. És semmi, de semmi kedvem hozzá. Ma nem. Mert ma csak arra tudok gondolni, hogy délután találkozom a pasimmal. Kezdek annyira hozzászokni a jelenlétéhez, hogy nehéz két napig nem látni,…

Ja, és ezt meg nézze meg, aki véletlenül ide téved, mert jót mulattam rajta, főleg, hogy mint újdonsült panel-patkánynak, meg kell ismernem a helyi trükköket...http://panel.blog.hu/2009/10/12/zard_ki_a_hideget_mindenaronMost tényleg el. 

 Sok a dolog, de minden rendben. Nővéremmel megbeszéltem mindent, igazából nem azért volt/van eltűnve, mert összejöttem a haverjukkal, hanem nála is sok a dolog. Anyám meg egész összekapta magát, és ez nagy nyugalommal tölt el.Csütörtök Pécs. Lassan nem tudom, ki a fene…