Ahhaaaa, már értem a hirtelen feltűnését az életemben! Szakítottak. Biztosra veszem, különben nem lennének olyan megjegyzései, hogy ő tulajdonképpen bármikor ráér, ha nem próbál épp, meg hogy van egy csomó kiállítás, biztos nem érek rá a hétvégén...? Szóval ez tényleg csak ezt jelentheti. Most jön hozzám, mint mindig, amikor szar passzban van. Márpedig gyanítom, hogy nem lett boldogabb attól, hogy újabb elbaszott kapcsolattal lett gazdagabb. Ja, még nem mondtam, ő a lelkitárs-expasi, aki olyan idióta módon szakított velem hollandia után (egy másik csaj miatt), és akkor azt hittem, soha többet nem beszélünk majd. Vagyis ez túlzás, de volt rá esély, hogy ne legyünk már többet barátok. Olyan volt ez nekem, mintha a másik felemet veszítettem volna el. Szar volt, na.

Most meg hirtelen elkezdett sokat keresni, és ez csak egyet jelenthet, szakítottak. Most mondanám, hogy ez némi örömmel tölt el, de nem lenne teljesen igaz. Ugyanis mindig akkor volt a legnagyobb békesség köztünk, amikor volt épp csaja. Ha nincs, akkor eddig előbb-utóbb mindig elkezdett kombinálni, hogy nekünk mégis együtt kéne lenni, meg ő mindig is ezt gondolta, de MOST jött csak rá. Én meg eddig mindig bólogattam, hiszen tényleg hittem abban, hogy egyszer mi egy pár leszünk. Csakhogy a múltkori szakításunk rádöbbentett arra, hogy ha én valójában megkönnyebbülést érzek, nem pedig bánatot, meg fasz tudja mit, akkor valószínűleg nem kellene soha többet próbálkoznunk egymással, mert ezen én már túl vagyok. Arról már nem is beszélek, hogy van valakim ugye, akivel van egy nagy gondom, az alkohol, viszont összehasonlíthatatlanul több érzelmet és törődést kaptam tőle, mint ettől a volt pasimtól. Félre ne értsétek, én roppant módon szeretem őt, de amikor éppen jártunk (megtörtént párszor), akkor mindig köcsög volt (bocs, erre nincs jobb szó). Szóval egyrészt nyilván kicsit boldigít, hogy csak nekem lett igazam (legalább is ha tényleg szakítottak), másrészt viszont semmi kedvem megint napirendre tűzni a szokásos műsort vele. Aztán lehet, hogy tévedek, és kivételesen nem ez fog történni, legyen így!

Amúgy sóvárogva várom az estét, hogy láthassam a pasim. Ez ilyen hullámokban tör rám. Például tegnap este úgy éreztem, hogy nem bírom ki máig. Mondjuk ez azóta is tart...de biztos azért, mert úgy volt, hogy nálam alszik, csak aztán ugye ott fogták estére is, és nem tudott jönni. Már most elegem van ám ebből a csak-hétvégén-alhat-ott dologból. Bár senki se mondta, hogy tényleg csak hétvégén, de érzem a lakótársamon, aki ugye a főbérlőm is, hogy nem szeretné, ha hétközben is jönne. Mondjuk, most még annyira én se, mert még nincs hangszigetelés ugye:)...bár, együtt aludni is jó, és szeretem, ha érzem a teste melegét, meg az illatát magam mellett (mert másról nem nagyon tudom megállapítani, hogy ott van, ugyanis egy kicsit sem horkol, még szuszogni se nagyon szokott). Annyira várom, hogy a lakótárs végre elhúzzon nyaralni...na, többet ezt nem mondom. Utálom, ha nyavalygok.

Jajj, és hétvégén végre eljutok az Ikeába. Anyámmal szombat délután megyünk, és felvásároljuk a felét. Még mondta is, hogy ne hagyjam, hogy sokat költsön. Eléggé addikt, és ha éppen nem iszik, akkor vagy kávéfüggő vagy vásárlásfüggő szokott lenni...néha mindkettő. Ezzel nem is lenne akkora baj (ha mérlegre kéne tenni, hogy pia vagy vásárlás, hát nem kérdés, hogy melyik az elviselhetőbb, legalább is nála), ha sok pénzünk lenne, de mostanában már annyira azért nincs. Szóval figyelnem kell rá tényleg, de inkább emiatt tegyem, mint a pia miatt. Azért is hívtam el, mert neki ez egy tök jó kis délutáni program, addig se unatkozik otthon, és nem nyúl a piához. Meg majd talán elviszem World Press-re is, engem érdekel, ő mindig kiállításokra akar menni, így összehozom a kellemeset a hasznossal.

Ma meg megyek úszni. Már rettentő rég tervezem, hogy elkezdek járni, de mindig volt kifogás. Most éppen hetek óta egész egyszerűen nem volt pénzem kozmetikusra, szőrösen meg nem megyek oda értelemszerűen. Ám tegnap végre eljutottam, ami dupla haszonnal is jár, mert egyrészt mehetek úszni, meg szaunázni, másrészt, ami nyilván sokkal többet nyom a latba, hogy a pasim is örülni fog neki...;) Szóval ma végre sport! Komolyan, már azt hittem, soha nem leszek képes rávenni magam. Mondjuk, hosszú még a nap, és ilyenkor szoktam valami durva fizikai tünetet produkálni, hogy rá tudjam fogni, miért nem megyek mégse. Bár, néha még az se kell, múltkor egyszerűen elkezdtem rendesen cigizni "úszás napon", és úgy már tényleg semmi értelme nem lett volna elmenni. Most viszont nincs menekvés, direkt nem hoztam cigit, és kivételesen vágyom is ilyen egészséges tevékenységre, mint az úszás, meg a szauna. Ja, meg keresek ilyen fitness helyet is. Kell valami aerob mozgásforma is az úszás mellé. Tavasztól jó lesz, mert veszek bringát, de arra rájöttem, hogy télen nem fogok én bicajozni, addig tehát kell valami. Főleg a spinning érdekel, végül is ez is bringázás, és annyira dicséri mindenki, és már találtam nem túl drágán helyet is. Mondjuk, kettő is van, az egyikben az első óra ingyenes, úgyhogy azt is megnézem, meg a másikat is, aztán eldöntöm. Kell a mozgás, most érzem igazán. Mondjuk, az is igaz, hogy mivel a pasim kurva jól főz, meg ugye anyám is (és ők "etetnek" mostanság), ezért elkezdtem visszahízni, ami véletlenül lement az elmúlt egy hónapban, és még mindig nincs pénzem ruhatárat cserélni...és az se utolsó, hogy kurvára fáj a hátam, talán segít, ha mozgok kicsit.

Bazz, mennyit írtam már...?! Most megyek inkább.