Imádom azt a sulit, amit találtam! Valójában arról nem vagyok meggyőződve, hogy nekem való lenne ez a munka, főleg a rajzolás rémiszt meg. Még van egy fél évem, hogy átgondoljam, és végülis, ha nem jön be, akkor egyszerűen nem csinálom tovább. Valami akkor is ragad rám.

Egyébként valami nagyon fontos fogalmazódott meg bennem az imént, amikor tesómmal beszéltem. Az, hogy le kell tisztáznom a "régi" életem dolgait ahhoz, hogy teljesen újat kezdhessek. És már csak egy "elszámolnivalóm" maradt. Erősnek kell most lennem, és megtennem, különben akár szembe is köphetem magam a tükörben. És higgyétek el, lenne rá okom.

A másik, ami fontos lehet, hogy rájöttem, miért olyan kaotikus manapság ez a párkapcsolat-kérdés. Egyszerű, mint a pofon: minden azt sugallja az embernek, hogy mindig találhatsz szebbet és jobbat, mint a jelenlegi partner, így ha valami kis gáz van, csak hagyd ott, és menj tovább! Az ember, bármennyire is tudja, hogy az amcsi filmek szerelem-ábrázolása ott van elbaszva, ahol maga az amerikai álom, mégis ez rögzül a kis agyában, hiszen ezeken a filmeken nő fel. Persze, hogy csak a NAGY szerelmet keresi, és arra nem gondol, hogy talán a szerelem csak a biológia és a kémia játéka, ami szerencsés esetben megmarad. Általában azonban elmúlik, és utána jön az a forgatókönyv, amit fent vázoltam: ugrás ki a kapcsolatból, hiszen minek küzdeni valamiért, ha nincs már az a nagybetűs szerelem, és hajrá, kutatni az újabb után!

Én is ezt csinálom, azzal a nem kis különbséggel, hogy én általában rosszul is választok. Néha már nem hiszek semmiben. Sem az álságos szerelem-képben, se az igaziban. Azonban arra rájöttem (kurvára nem nagy megfejtés...), hogy ha ezzel foglalkozom, akkor nem marad időm egy csomó olyan dologra, ami még boldoggá tehet. Pl. a tanulás, a munka, a sport, a családom, a barátaim...ezekre mind ráfér a vérfrissítés egyébként, de ha ezeket elkezdem építgetni, talán föl se fog tűnni, hogy milyen szépen telnek el a magányosan töltött napok...mert ugye egy elszámolnivalóm még maradt...