Végre visszahívtak. Nem 100-os a boldogság, de 99, úgyhogy azért bátran mondhatom, hogy nekem sikerült az élet!:) Fogalmazzunk úgy, hogy elég nagy motivációt kaptam, hogy hamar kitanuljak egy új szakmát, és ha sikerül, akkor talán feljebb léphetek az életszínvonal ranglétráján. Most ennyit, folyt. köv. jövő hét kedd után...

Amúgy jól vagyok. Tegnap találkoztam menyasszony-barátnőmmel, és kiderült, hogy hasonló dolgokon megyünk most át. Ha lesz még hó jövő hétvégén, akkor lehet, hogy elmegyek velül snowboard-ozni, bár nem tudok, de állítólag olcsó és a többiek se tudnak, szóval vicces lenne. Nagyon lenne kedvem hozzá, csak úgy rémlik, hogy akkorra már erőteljes olvadást jósolnak, bár messze van az még.

Holnap remélem a kori összejön, meg jó volna megünnepelni a telefonhívást is...:) De baszki, kivel? Mert ugye említett barátnőmék nem lesznek itthon, a másik haverpár se, akik tegnap fel is hívtak, hogy akkor jövő héten már tényleg hozzunk össze valamit. Rajtuk kívül nővéremék maradnak, de mi van, ha a volt pasim is akar velük menni valahova szombaton? Szóval nem tudom, hogy lesz...mehetnékem pedig van.

folyt. köv. később...