Jó volna, ha már szerda volna, mert most csupa olyan dolog körül forognak a gondolataim, amikről még nem beszélhetek. Vagy inkább azt mondom, hogy nem tudom, hogy beszélhetek-e, így inkább maradok a biztonságos hallgatásnál. Egy jó van ebben, hogy szerdára valószínűleg már sokkal okosabb leszek, úgyhogy amúgy se lenne sok értelme puszta vágyakat leírni.

Az a baj, hogy alig hiszem el, hogy olyan kibaszott mákos vagyok, mint amilyennek most "tűnök". Ha még fél év múlva is ilyen lelkes leszek, akkor tényleg el fogom hinni, hogy az ég kegyeltje vagyok vagy egyszerűen csak jókor voltam jó helyen...

Ma délután olyan roppant fontos dolgokat fogok csinálni, hogy pl. hajfestéket veszek, meg felvásárolom a fél DM-et, mert most van végre annyi pénzem, hogy "befektetésnek" számító árucikkeket is megvegyek. Utálom, amikor ezeket meg kell venni, de ha egyszerűen kellenek, akkor mit csináljak?! Mondjuk, van köztük olyan, ami luxusnak tekinthető az én anyagi helyzetemben...de ha egyszer annyira hiányoznak...például a parfűmöm. Azt hittem, én nem vagyok ilyen lány, aki szinte függőségi viszonyban van a szépészeti cikkeivel, de rá kellett jönnöm, hogy ezek is csak olyan dolgok, amik nélkül az ember nem érzi magát komfortosan. Több, mint egy negyedéve fogyott el a parfűmöm, és csak most jöttem rá, hogy hiányzik az életemből. Mindig olyan érzetet keltett, hogy akkor vagyok kész az indulásra, ha már azt is magamra fújtam. Komolyan, sokáig nem értettem, hogy mi hiányzik a reggeli készülődésnél...a parfűm. Szóval most veszek azt is, márha nem méregdrága, mert azért bármit nem adnék meg érte.

Ez is olyan dolog egyébként, mint amiről az egyik kollégámmal beszélgettünk nemrég: az ember egy bizonyos életszínvonalnál lejjebb nem képes menni, vagy ha igen, akkor az nagyon nagy szenvedéssel jár. Én most pont ezt érzem, vagy szerzek több pénzt, vagy le kell mondanom olyan dolgokról, amik eddig hétköznapi szükségletek voltak. Mindenből az olcsóbbat venni, nem venni semmi plusz dolgot...és ez nem is megy olyan nehezen. Vagyis arra jöttem rá, hogy anélkül elvagyok, hogy folyton ruhát vásároljak, de kajából nem bírom a rosszabbat megvenni, mert nem vagyok képes megenni. Úgyhogy mostanra eljutottam odáig, hogy a kaja fontosabb, mint bármi az életemben. Sőt, most már a sport is fontosabb, mint a ruhák. Viszont pl. a kozmetikusomról nem vagyok képes lemondani, mert nagyon jó szakember, és ritka az ilyen. Úgyhogy ruhák helyett választom még a kozmetikust is. Ergó hamarosan nagyon jó alakú, egészséges, szőrtelen csaj leszek, viszont toprongyos a javából, amivel felülírom a másik hármat:) Ilyen az élet, csupa kompromisszum.

Mennyit tudok fecsegni?! Mindig meglepődöm magamon. Biztos az unalom teszi. Na, de majd nemsokára...;)