levontam...

 2010.01.29. 10:23

Nem volt valami felemelő a délutánom. Olvasgattam, aztán néha spontán mód' elbőgtem magam. Azon gondolkoztam, hogy miért van az, hogy így vagy úgy, de mindig "kiszeretek" a pasijaimból. Volt azért már több olyan is, aki tényleg megérdemelte volna, hogy sokáig, kitartóan szeressem, de így is a leghosszabb kapcsolatom kevesebb, mint egy év volt (ő volt az első igazán fájdalmas szakításom). A mostani exem is megérdemelte volna, hogy szeressem, de nem ment. Most arról lehet vitatkozni (mármint én, saját magammal), hogy azért történt-e így, mert rosszkor "találkoztunk", vagy azért, mert ő nem volt felkészülve egy kapcsolatra (az ivásra gondolok), vagy egyszerűen mégse egymásnak vagyunk az igaziak...már lényegtelen. De valahogy sosem stimmel valami, mindig van valami, ami miatt meghiusul a kölcsönösség a kapcsolataimban. És lassan azt kell, hogy gondoljam, hogy nem a férfi-oldallal van a gond, hanem velem. Főleg, mivel állandóan én szakítok, állandóan nálam múlik el a dolog, a pasik sokszor még szeretnek, amikor én egyszercsak "kiszeretek", és elhagyok. Biztos vagyok benne, hogy valami az én készülékemben hibás. Csak hogy a picsába jöjjek rá, hogy mi?! Annyira dühítő, hogy az elmondhatatlan!! És az a baj, hogy amíg rá nem jövök, addig az égvilágon semmi értelme egy párkapcsolatnak. Ezt én már nyáron is sejtettem, nem is volt véletlen, hogy ezt minden (azaz kettő) azóta az életemben megforduló férfi-emberrel közöltem. Ettől persze még nem vagyok felmentve a szívtiprás (szószerinti) vádja alól. Hiszen, ha valaki szerelmes valakibe, de a másik nem szerelmes, akkor az utóbbinak kellene okosabbnak lennie. Én sosem voltam okosabb, sajnos mindig későn döbbentem rá, hogy az éppeni kapcsolat nekem mégse megy.

A fentiekből pedig egyetlen, épkézláb levonható tanulság van: nem szabad senkivel se járnom. Inkább legyek magányos, macskás nő, minthogy még egyszer bárkit is bántsak, csak mert énkisasszonyságom nem tudja eldönteni, hogy széna vagy szalma. Elegem van saját magamból, úgyhogy nyugdíjazom az érzelmeimet, amik a másik nem egyes képviselőivel szemben bukkannak fel időnként.

Szóval, basszam meg én!

A bejegyzés trackback címe:

https://citrombaharapott.blog.hu/api/trackback/id/tr31711912

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása