Nos, a jó hír az, hogy holnap jön a csajom, és megbeszéljük kis életünk nagy dolgait, és még mulatunk is egyet az itt élő haverjaival, akiket persze én is ismerek. Remek lesz, csak az alkoholszintemre kell ügyelnem, két dolog miatt is. Egyrészt, hogy azért be tudjak jönni melózni, másrészt, hogy nehogy megint köcsögre igyam magam. Nem tudom, hogy néha, egészen váratlanul kihozza belőlem a szívtelen állatot a pia, és akkor sajnos pont a legjobban szeretett embereimet bántom. Persze, ezekből aztán másnap egy hangra se emlékszem, de rettenetes lehetek, így elmesélés alapján. És rendre csak akkor van ez így, ha öntudatlan részeg leszek, amikor már nem emlékszem semmire. Valószínűleg olyankor rejtett feszültségeim jönnek elő, csak azt nem értem, hogy miért nem egy vadidegenre öntöm rá őket, ahelyett, hogy a saját barátaimat sértem meg. És sajnos ezt az oldalamat a csajom már többször látta (pontosan kétszer, de mindkettőnek csúnya vége lett, egyszer neki, egyszer nekem). Jó lenne, ha soha többet nem történne ez meg, így tényleg próbálok figyelni arra, hogy mennyit iszom. Csak az a kibaszás, hogy sokszor a pia nálam órákkal később üt be igazán, viszont akkor egyszerre az összes, amit addig elfogyasztottam. Ezt hogy lehet kivédeni?! Mondjuk, hogy nem iszom semmit...picsába...

Rossz hír meg igazából nincs is, hacsak az nem, hogy tegnap egy lehetőséggel kevesebb maradt, hogy miből, azt most még fedje a jótékony homály. De nem nagy tragédia, ma is van nap!:)

Basszus, nagyon mennék hétvégén snowboardozni, de ha addig még esni fog az eső, meg plusz 5 lesz, akkor baszhatjuk. Abban reménykedem, hogy azért a program nem marad el, csak átalakul mondjuk korizássá. Jó volna nagy társaságban lenni, és új embereket megismerni. Nem tudom, hogy mitől jött vissza ez a vágyam ennyire, de évek óta nem éreztem. Talán ez a huszas évek kapuzárási pánikja!:D Hiszen hamarosan 26 leszek, az meg csak egy köpésre van a 30-tól, és még annyi mindent kell addig "megcsinálnom" (értsd: karrier, család meg ilyen közhelyes dolgok). Szeretném azt hinni, hogy ha majd 30 évesen elgondolkodom az akkori életemen, akkor nem fogom azt mondani, mint most a jelenlegiről - hogy mennyire nem így képzeltem el -, hanem hogy igen, körülbelül minden megvan, amit akkorra elképzeltem.

Na, közben ma hatkor jelenésem van egy "lehetőségnél". Remek egy nap lesz ez, már látom.