Poénkodtam itt azzal, hogy a "pasim" eltűnésének oka, hogy valójában kirakott, csak ezt elfelejtette közölni. Egyre biztosabb vagyok benne, hogy ez a színtiszta valóság. Megérteném. Ugyanígy függött a levegőben az is, hogy én hagyjam ott. Egy dolog zavar, hogy felnőtt emberek ezt közlik a másikkal. Semmi sem idegesít jobban, mint a tisztázatlan helyzetek. Nyilván egy idő után így is tisztává válik, hogy mi a helyzet, de hogy ennek ezt a módját választotta, az szerintem nem vall rá. Főleg, hogy  ha jól emlékszem, el is mondtam neki, hogy bármi legyen is, beszéljen róla, hogy értsem. Azt meg nem tudom most megmondani, hogy sajnálom-e, hogy ennyi volt. Ha tényleg egyszerűen nem keres többet, akkor nincs mit sajnálnom, akkor csalódnom kell benne, és azzal a lendülettel felejtem el. Ha nem, akkor talán kicsit rossz lesz. Hogy miért, az más kérdés.

Munkahely: nincs annál kimerítőbb dolog, mint amikor egész nap csak lógatod a lábad, és próbálsz úgy csinálni, mintha valamivel kurvára foglalkoznál...

Otthon: macskaszar takarítás, mosogatás és locsolás (persze az egész kurva kertet) --» szép az élet, tadamtadam...

Jobb estét!