Ja, harmadik munkalehetőségem is van már. Az egyik volt pasim, aki azóta haverrá minősült, mert bár egy pszichopata pszichológus, de azért kedveltem még akkor is, mikor nem volt annyira kedvelnivaló, szóval ő szólt, hogy lenne itt egy pályázatírós meló, és ha érdekel, szóljak. Persze, hogy érdekel, minden érdekel! Úgyhogy hétvégén leülünk megbeszélni, hogy mi merre hány méter. Kezd bűntudatom lenni, hogy mások, mint pl a csajom (legjobbbarátnővel hívjuk így egymást a négyéves heteroélettársi kapcsolatunk miatt) már két hónapja keres intenzíven melót, úgy hogy neki sokkal több végzettsége van, mint nekem és mégse talál, szóval nekem meg közben csak úgy hullanak az ölembe a lehetőségek. Úgy tűnik, jobb kapcsolati tőkével rendelkezem, bár ezt sosem gondoltam volna. Egy kurva szavam se lehet eztán. Főleg, hogy ma, amikor ezt mondtam a munkatársamnak, akinek bedolgozom, akkor azt mondta, hogy meg hát ugye van egy harmadik munkalehetőségem is...nem feszegettem, nem akarok nyomulni. Tudják, hogy rám számíthatnak, és ez pont elég lesz, ha lesz már annyi pénz abban a cégben is, hogy alkalmazhassanak. Legalább is remélem.

Ma meg, ennek örömére görbe estém lesz. Na jó, nem ezért, hanem. Megyek ugye a barátnőmmel sörözni. Felhívott a srác, aki besegít a macskáknál, és múlt héten is tartottunk egy iszogatós estét, hogy ma neki valószínű Marxim lesz a vége (nővéremék törzskocsmája), így ha nem gond, lehet, hogy ottaludna, mert elfelejtett rendesen felöltözni, és hamarabb eljut hozzám, mint haza, anélkül, hogy szarrá fagyna. Mondtam, hogy persze, engem nem zavar, legalább a macskáknak lesz még egy támadható célpontjuk éjszaka. Mondtam, hogy én nem tudom, mikor megyek haza, de 10-nél előbb nem hiszem. Ő meg, hogy akkor ha még lesz kedvem, nézzek be a marximba. Szerintem azt fogom tenni, úgyis útba esik hazafelé. Aztán holnap meg túlélek valahogy. Igaza van a "pasimnak", hogy sokat iszom, de az a baj, hogy mostanában bírom is a piát sajnos. Mindegy, erről majd máskor.