Szép kis hétvége volt ez. Röviden: bor, unikum, beszélgetés, tánc, eső, másnap, majd sör, beszélgetés, meg egy kis móka.
Hosszan meg. Pénteken hazaérkezvén az orvostól, (aki nem kicsit mosolygott meg, amikor némi iróniával közöltem, hogy nem igazán sikerült elfogyasztanom a kirendelt gyógyszermennyiséget, ami arra lett volna hivatott, hogy elmulassza a torokgyíkot...) nővéremék haverja várt, mily meglepő, és közölte, hogy ő éppen indul a boltba, hogy pár üveg bort, meg némi paradicsomsűrítményt beszerezni. Mondom, remek. Úgyhogy ettünk paradicsomlevest, utána meg szép lassan elkezdtük a borozást. Tudni kell róla, hogy eléggé ért a borokhoz, úgyhogy nem szarral gurítottunk most sem. Időközben kurvára elkezdett esni, ami nem annyira zavart minket, a kis fedett teraszszerűségre húzódva váltunk szép lassan láncdohányossá. Aztán elfogyott a bor. A gond, az volt, hogy volt még otthon valami két palack, de az ihatót viszonylag nehéz beszerezni, így megbontottuk a Tűzmadár névre hallgató, édes (!) kékfrankost. Hát, ehhez nem voltunk elég részegek. Az első korty után közöltem, hogy akkor már inkább innék unikumot, pedig azt sem kis mértékben utálom. A hiba itt keletkezett a rendszerben, mert én annak a biztos tudatában jelentettem ezt ki, hogy nincs már otthon belőle. Volt. Nem annyira sok, de ahhoz épp elég, hogy táncos kedvem kerekedjen. Úgyhogy valami tánchoz nyomokban hasonlító tevékenységet folytattunk eztán. Végül filmnézésbe fulladt az este, vagyis inkább kb két perc film, majd ájulásszerű alvásba. Reggel arra ébredtem, hogy hideg van, valamiért nem tudom kinyújtani a lábam, mert ott már nincs ágy, és nem a szokásos fényviszonyok fogadnak. Egy fél óra szenvedés után kinyitottam a szemem, és akkor tapasztaltam, hogy nem az ágyamban vagyok, hanem a kanapén, és kb ugyanabban a pózban fekszem, mint amikor leheveredtünk filmet nézni. Ezek után nem csoda, hogy a nap további része úgy nézett ki, hogy én még aludtam kettőig, utána kicsit még rosszul voltam, aztán meg folyamatosan zabáltunk és filmeket néztünk. Én konkrétan mindössze kétszer keltem föl a kanapéról. A haverom többször, mert természetesen ő volt a kajafelelős. Ezt csináltuk kb hajnali négyig, majd alvás. Vasárnap azért csak összeszedtük magunkat, bár kiderült, hogy teljesen értelmetlenül (legalább is én). Elmentem találkozni azzal - az egyébként volt pasi - haverommal, aki egy melót ajánlott. Elvileg erről lett volna szó. Erre, elkezdtük sörözni, majd felmentünk hozzájuk, és volt egy kis móka (most ez kicsit olyan, mintha a szexre gondoltam volna móka alatt, pedig nem:)). És egy szó sem esett a melóról, csak amikor már kísért le az éjszakai buszhoz, akkor jutott eszünkbe, hogy bazz, mi tulajdonképpen emiatt találkoztunk. Akkor elkezdte elhadarni, hogy miről van szó, de jött a busz...végül is jót dumáltunk, de hogy pont a lényeg lemaradt, ezen kuncogtunk egyet.
Szóval megint kurva értelmes hétvégém volt. Büszke is vagyok magamra. Ez a hét még ilyen lesz, de elvileg hétvégén már költözhetek a munkatársamhoz, és onnantól összekapom magam.
Nagyon furcsa, hogy állandóan pasikkal vagyok. Igazából nem tudom, hogy alakul ez mindig így, de az biztos, hogy néha már hiányzik a női társaság. Pedig a nők is mind hülyék, de talán pont arra a fajta hülyeségre lenne most szükségem. Annyira jó lenne, ha a barátnőm itt találna melót, és felköltözne...de valahogy az az érzésem, hogy mi már sosem fogunk közel lakni egymáshoz ebben az életben. Mi mást tehetnék, minthogy elfogadom.
Amúgy itt az ősz, szóval ez mindent elmond a kedvemről.
