Bazz, vicces dolog történt ma. Nővéremmel beszélgettem, mesélte, hogy az egyik barátnőjét 15 után most hagyta el a faszija, és mennyire kivan stb. Utána közöltem, hogy nekem sincs már pasim, mert kell a francnak egy ilyen problémás valaki, meg hát nem is keres, szóval nyilván vége annak, ami el se kezdődött. és ekkor jöttem rá, hogy azért tudom ezt már ilyen kategórikusan kijelenteni, mert valakivel annak ellenére sokkal jobban éreztem magam, hogy nem akartam tőle semmit (ez ugye nővéremék haverja). és hogy ezért milyen nagy köszönet járnak neki, mert ha nem ismerem meg jobban, nem "élünk együtt" három hétig, akkor még mindig várnék valamire a másik pasinál. azon is elméláztam, hogy miért van az, hogy ezeket a dolgokat magamtól is tudom, de mindig kell valami külső segítség, hogy meg merjem lépni...gyáva vagyok, az biztos.
Amúgy péntek: Győr! Remek lesz, főleg mert találkozom a csajommal, meg a hugával, akit szintén nagyon megkedveltem még a völgyben, ami nem völgy volt valójában, csak dörögd. Szóval jó lesz nagyon!:)
Más nincs.
Ui.: talán mégis költözöm két hét múlva, mert sikerült egy érzelmes bocsánatkérő levéllel kiengesztelnem a munkatársamat:)