Tegnap...ügyeket intéztem. Hulla unalmas volt a nap. Bár az elején még volt egy reményem, hogy talán a lakótársam nem alszik otthon, és akkor jöhet a pasim, de aztán csak nem így lett. Vagyis, elment otthonról, de nem tudtam, hogy mennyi időre, így nem mertem bevállalni, hogy odahívom a pasit, aztán meg magyarázkodhatok az esetleg hazaérkező lakótársnak. Végül igazam lett, mert olyan 11 körül haza is ért. Bár, ez még így mindig megoldható lett volna, ha előre tudom, hogy így alakul, de mindegy. Ma elhúz hétvégére, így miénk lesz a lakás, úgyhogy nem duzzogok.

Ja, nincs netem otthon. Eddig fel sem tűnt, hogy a netfüggők népes táborát gyarapítom...maradjuk annyiban, hogy a világtól hermetikusan elzártnak érzem magam nélküle, ami asszem már kimeríti a addikció fogalmát (és ez a mondat is hagy némi kívánni valót maga után...).

Nem kedvelem a nyolckert. Sőt, mondhatom azt is, és nem túlzás, hogy utálom. Majd biztos megszokom, de nem kevés idő lesz. Ja, és csak azért, hogy nehogy nekem most valaki a nemlétező rasszizmusomat lássa ebben, elmondom, hogy nem a mindenféle nációval van bajom (egyébként ebben nagyon hasonlít hollandiára, csak ott picivel nagyobb a nyugi), hanem azzal az elszomorító nyomorral, amiben ott élnek. Én mindig azt gondoltam, hogy ugyanmár, mindenki csak hisztizik, hogy a nyolcker durva, meg nyomasztó stb., de most két nap alatt rá kellett döbbennem, hogy nem. Valóban borzasztó, ami ott van, és még verőfényes napsütésben is mélységes szomorúságot áraszt minden porcikája. És ettől én se leszek vidámabb. Most értettem meg, hogy miért fontos, hogy az ember valami nyugis, barátságos környéken éljen. Eddig mindig legyintettem nővéremék budához való ragaszkodására, de aztán nagyon megszerettem azt a helyet...most, a nyolcból nézve meg egyenesen imádom, és valósággal visszasírom. És ettől most kurvára egy elkényeztetett picsának érzem magam, de hát ha ez van...a védett csepeli gazdagnegyedből (nem véletlenül Királyerdő a neve:)) egyenesen a nyolcker szívébe...nem könnyű, de tanulságos.

Hétvégén pasizás a program, meg megyek egy előadásra, ahol kiderül, hogy miként lehet két perc alatt meggazdagodni. Majd elárulom a nagy titkot, ha megszedtem magam. Addig is, lakom a nyolcban, eszem kiflit medvesajttal, és álmodozom némi kp-ról, ami csak úgy spontán az ölembe hullik, ezért aztán lelkifurdalás nélkül költhetem el az ikeában, hehe.