Akkora ötletem támadt! Múltkor, mikor úsztam, láttam az uszodában, hogy van valami ilyen vizitornához hasonló foglalkozás, és most arra gondoltam, mi sem lehetne kézenfekvőbb, minthogy megnézzem, hogy milyen ez a dolog. Hiszen a vízben való edzés nem terheli úgy az izületeket, viszont elég hatásos. És ráadásul még vízben is történik, ami a gyengém. A honlapon csak annyi van, hogy mikor vannak az edzések, de hogy mennyi, az nem, viszont honlap úgyis megyek úszni, majd megnézem/kérdezem. Nagyon fasza lenne, ha ez bejönne, mert sokkal szívesebben mozgok vízben, mint egy sima edzőteremben.
Amúgy már a harmadik cigi-mentes napom fele is lement, és egész jól bírom. Ja, igen, tegnap is kibírtam, pedig azért két üveg sört letoltunk. Néha azért egy-egy pillanatra nagyon megkívántam, amikor a szomszédos asztaloknál rágyújtottak, de hamar elmúlt az inger, mert arra gondoltam, hogy milyen faszán egészséges dolog 'nemcigizni'.:) Holnap meg úszom, és ahhoz is jól fog jönni az akkor már negyedik napi füstmentesség.
Ma nővéremmel babázunk a legjobb barátnőjénél. Van hozzá kedvem nagyon is, mert rég láttam a kis eszterkét, és jók szoktak lenni ezek a délutánok. Megnyugtató, hogy egy olyan nő élete is révbe tud érni, aki fiatalon minden hülyeséget megcsinált, és csak idióta pasijai voltak. Akárcsak nekem. Ha őt látom, arra gondolok, hogy van még remény.
Ma minden rendben. Nem olvastam Csehovot, és ez kifejezetten jó hatással volt rám. Biztos nem normális, hogy annyira elszomorítson egy-egy mű, mint amennyire tegnap az a két dráma, de ez van. És néha kifejezetten jó kicsit magamba szállni. Valószínűleg beteg dolog, de szeretek szenvedni irodalmi művek hőseivel. Átérezni a fájdalmukat, és meghalni kicsit velük. Csehovnál meg van erre lehetőség bőséggel.
Este főzök (nem ér röhögni!). De tényleg. Valamit nagyon kéne, mert a pasimnak erre most tényleg nem lesz energiája (inkább tartogassa másra, hihi). Csak hát, nincs valami nagy repertoárom, így kissé bajban vagyok. Abban reménykedem, hogy nővérkém majd ad valami használható tippet. A másik bajom, hogy a pasimnak főzni elég kényes, mert ő tud, én meg nem. Tehát olyat kéne csinálnom, amivel nem tudok befürödni, ilyen meg gyakorlatilag nincs.:) Szóval szép kis estém lesz a konyhában...
A hétvége az úszás-tanulás-pasizás hármasában fog telni, csak semmi izgalom. Jó lenne valahova elmenni, de nem kocsmázni vagy bulizni, hanem valami tök mást csinálni. Mit tudom én, kiállításra, moziba vagy csak tekézni. Csakhogy a vasárnapot már megígértem anyáméknak, a pasim meg szombaton ugye estig melózik. Szóval sehogy se jó. Persze nekem soha, semmi se elég jó, szóval nem lepődöm meg, hogy most is csak nyavalygok, mikor éppen nincs is nagy bajom.:)
