Na, basszus. Muszáj mindig lennie valami szarnak...tegnap anyáméknál voltam. Anyám nem volt éppen szalonképes állapotban, dühös lettem. Elkezdtem kérdezgetni, hogy mostanában mindig ez van?! Meddig csinálja ezt még? Amíg meg nem döglik? Vagy amíg mi, a lányai, nem leszünk hajlandóak már meglátogatni? Mert kb ezeket fogja elérni, ha ilyen marad a helyzet. Addig-addig beszéltem, érveltem stb., amíg végül mindketten megígérték, hogy mától akkor tiszták lesznek. Ma hívtam őket olyan fél 11 körül, és azt mondták, és úgy is tűnt, hogy valóban elkezdték a megvonást, csak kíváncsi leszek, meddig fog tartani a lendület. Olyan alapvető problémáik vannak egymással, és az életükkel, hogy azok megoldása nélkül szerintem esélytelen a dolog. Ezt is elmondtam. És most egy kicsit megint letehetem a fegyvert...

Amúgy 'a-sport-legyen-a-szenvedélyed' jegyében telik a hét. Tegnap voltam ilyen alakformáló órán, ma reggel meg úsztam. Hulla vagyok. Főleg, hogy a kettő között mindössze hat órát aludtam, ami az én igényeimet...hát, hogy mondjam...picit se elégítette ki. De legalább a tegnapi feszkót le tudtam vezetni, mert az alakformálón még egy kis box is volt:)

Amúgy jelentősen alábbhagyott az elmúlt napok őrülete. Kicsi utórezgéseket még tapasztalok, de nem veszélyesek. Viszont azért a kétely megmaradt...hogy ha egy ilyen kis dolog ki tud mozdítani, akkor van értelme? Van értelme bárminek is?!

Azért, hogy félreértés ne essék, most nyugalom van...