Rengeteg fontos dologra jöttem még rá tegnap óta, de nincs erőm leírni. Ma megteszem, amit meg kell, aztán megpróbálom magamban is lerendezni. Bár ez nem is jó szó, mert már lerendeztem, csak nem olyan könnyű elnyomni a bennem feltóduló szomorúságot amiatt, hogy így kell ennek lennie.
Egy dolog mozdít ki majd ebből, hogy tervezek egy csomó dolgot. Végre rászántam magam, hogy elkezdjek nyelvvizsgára készülni, keresek sulit vagy tanárt. És azon agyalok, hogy az egy dolog, hogy csinálok egy középfokút angolból, de kéne egy alapfok is valami más nyelvből. Én a németre gondoltam, mert azt legalább tanultam már 2 évig (habár nyilván nem tanultam, csak tanították, mert rá voltunk kényszerítve), és nem tűnt számomra annyira gáznak. Mindenki szídja, hogy ronda nyelv, meg nehéz a der/die/das miatt, de nekem egy dolog nagyon tetszik benne: nem olyan ördöngős a kiejtése, nem kell annyit "találgatni", hogy a leírt szónak hogyan is álljon neki az ember szóban. Szóval egy problémám van csak mindezzel, hogy kevés az idő. Ugyanis jövő decemberben diplomázni szeretnék, és ahhoz kellene mindkét nyelvvizsga, ami most kissé nehéznek tűnik. Ugye egyrészt írom a szakdogám, másrészt most még kérdéses, de lehet, hogy lesz egy állandó délutáni elfoglaltságom, és ezeken felül még szeptembertől el szeretnék kezdeni valami okj-s sulit is, és végül arról már nem is beszélek, hogy mikor lenne időm még sportolni is, ami viszont a lelki egyensúlyomnak nagyon jót tesz (mellékesen az önbizalmamnak és a fizikális egészségemnek is nyilván). Szóval kicsit sokat akar a szarka...Valószínű, hogy az okj-s cucc lesz halasztva, de azzal meg az a bajom, hogy ha a lakberendezős sulit választom, ott a kereszféléves képzésen nincs délutáni oktatás, csak napközbeni, így egy egész évet csúsznék vele, nemcsak felet. Át kell ezt még nagyon gondolnom.
Viszont egy dolog biztos. Ha mindezt megcsinálom, kifejezetten imádni fogom magam, mert végre valamit tényleg befejezek. Lesz egy használhatatlan diplomám, viszont lesz két nyelvvizsgám is, ami mindenhol jól mutat. És onnantól tényleg arra koncentrálhatok, ami érdekel. Persze, a magyar szakot is szerettem, de már lecsengett nálam, mivel se a doktori, se a tanítás nem mozgat. Most jöjjön valami teljesen más!
Még egy dolog biztos. Ha ezt végigcsinálom, akkor egy évig nem nagyon kell foglalkoznom a pasi-kérdéssel, mert egyszerűen nem lesz rá időm. Asszem, ez a legnagyobb ajándéka a szorgalomnak.:)
Ma amúgy szar napom van/lesz. Egyfelől már most szomorú vagyok (az este miatt), másfelől viszont annyi minden történik most körülöttem, amik ráadásul viszonylag jó dolgok, hogy nem tudom átadni magam a mélabúnak. És ilyenkor jön a lelkiismeretfurdalás, hogy vajon ennyire érzéketlen lennék vagy csak ennyire biztos vagyok a dolgomban (hogy jól teszem, amit teszek)?! Azt gondolom, hogy az utóbbiról van szó, de majd meglátjuk.
