Na, igen. Tipikus városi eset...per pillanat közelinek érzem a témát, így ezzel kezdem a citromba harapott lány történetét.

Itt 'A' nyúl, egy olyan kisállat, amelyik nem éppen a bátorságáról híres. Lsd.: 'Gyáva, mint a nyúl.' vagy 'Felhúzza a nyúlcipőt.' vagy egyszerűen 'nyúlszívű'. Szóval egy édes entitásként került be a magyar néphagyományba, ám ez csak egy kis megemlékezés volt a nyúl 'nyuszi' oldaláról. Szép óvatosan, csak hogy senki se rettenjen meg oly nagyon, hogy miféle szörnyet engedtünk ki a ketrecéből...bemutatjuk a nyulak egy új, már-már mutáns fajtáját....dobpergés....a vérnyulat! Ő egy nem túl kedves állat. Mondhatni gonosz ikertestvére a nyuszikának (igen, ha tetszik a viccbelinek). Fogunk vele még számos-számtalanszor találkozni, mert olyan élethűen fejez ki érzelmeket, hogy kitűnően demonstrálja, mit tennénk, ha mi is vérnyulak lennénk, nem emberek (tisztelet a kivételnek).

Jelen vérnyulunk a tömegiszonyról kíván értekezni. Természetesen, mint a posztmodern művészet minden manifesztációjában, az interpretációs lehetőségek széles palettájáról válogathatunk jelen képnél is. Érzelmeink, éppeni állapotunk nagyban befolyásolja, hogy a műalkotásban rejtőző értelmezési tartományokból melyeket tesszük magunkévá. Ennyit a tanultakról...:) Tömegiszony. Nekem erről szól a kép. Ha ránézek, magamat látom. Járok-kelek az utcán és pont így érzem magam. Ebben a 'Banyek.'-ben benne van az egész létértelmezési problémakör. Vagyok ugye én. Rettentően utálom, hogy vannak még százan körülöttem. Ideges leszek, hogy nyüzsögnek, járkálnak, vidámak, szomorúak, egyáltalán, hogy léteznek. 'Anyázok' az utcán. Nem vicc...ha szar napom van vagy csak úgy egyszerűen, mert jól esik. Bután néznek rám, pedig tudom, hogy ők is ezt  tennék, ha...na itt több jó válasz lehetséges. Egyrészt, ha lenne vér ott...másrészt, ha olyan parasztok lennének, mint én.:) És itt van a bökkenő, nevezetesen, hogy az ő szemükben én is csak egy idegesítően rohangáló, időnként mosolygó vagy 'anyázó' lény vagyok. Most akkor mi van? Ilyenkor következik a megkövetés. Nem leszek bunkó, nem leszek vulgáris csak úgy bele a világba. Aztán jön az a nap, és...'Anyád!'

Aztán megint kezdhetünk gondolkodni...:)

Tanulság nélküli szép napot!