Ennél durvább sztori még nem esett meg a közvetlen baráti körömben. Nem egyszerűen hihetetlen, hanem rettenetes. És ha észrevettétek, hogy a történeteknek mindig van képi illusztrációja, akkor könnyen kitalálható, hogy valami "buziságról" lesz szó. Nem, nem vagyok homofób, csak szeretem a szójátékokat!:)
Szóval, van egy roppant kedves barátnőm, hívják őt X-nek, akinek volt egyszer, hol nem volt, egy isteni kapcsolata egy igen fiatal, de értelmes és roppant kedves sráccal. A lány sokév után lett újra boldog a fiú mellett. És most jön az a rész, hogy sokáig éltek, míg meg nem haltak. De nem. Távkapcsolatban leledzettek fél évig, míg végre jött volna a nyár, amit együtt tölthettek volna. A nyár jött, az együttlét nem, mivel a srác egy másik városban vállalt egész nyárra szóló munkát, még hazajárni sem tudott a lányhoz. Kezdetben csak két hónapról volt szó, X azt gondolta, hogy egy ilyen faszán működő kapcsolat túl fogja élni a körülményeket. Lejárt a fiúhoz, hogy legalább késő esténként kicsit együtt lehessenek, és próbált türelmes lenni, ha a fiú a fáradtság miatt hülyén viselkedett. Eljött a nyár vége, a srác egyre hülyébb lett, és X kezdett aggódni. A pasi nem kereste, holmi rossz telefonokkal, meg időhiánnyal, fáradtsággal próbálta leplezni nemtörődömségét. De néha egészen meggyőzően visszahódította barátnőmet, aztán minden kezdődött elölről. A lány már túl volt néhány gyógyszerezést kívánó kiboruláson, és kezdte hinni, hogy véget kell vetnie ennek. Meg is tette. Levélben, mert nem tudta elérni a srácot máshogyan, megírta, hogy elege van. Vége. Mivel arra gyanakodott, hogy a srác drogos lett, még egy icipici kiskaput hagyott neki: ha leszoksz, talán, egyszer, valami még lehet. Semmi válasz.
Tegnapelőtt levelet kapott a fiútól. Az elmúlt három hónap azért volt olyan hullámzó, mert a fiú rájött, hogy meleg. Kikészült, megharcolt magával. És hogy egy nagyot még rugjon barátnőmbe, közölte, hogy nem hajlandó bocsánatot kérni az elmúlt hónapokért, mert nem tehet róla, hogy meleg. És különben is, most jó helyen van végre, jó emberek között és boldog. Akár oda is írhatta volna, hogy az meg a kutyát sem érdekli, hogy veled mi van...
X amikor elolvasta a levelet először elröhögte magát. Aztán sírt. Majd végül egész éjjel sírva nevetett. Azon gondolkodott sokat, hogy miért pont az ő életéből lett szappanopera. És végsősoron, hogy hogyan ismerhetett ennyire félre egy embert...
Epilógus
Semmi bajom a melegekkel. A srácot csak azért ütném meg, mert egy csepp empátiaérzéke sincs. Megkérdezném szívesen, hogy 1. miért kellett a saját szarában jól megmártania egy ártatlan, szerelmes lányt; 2. miért kellett az orra alá dörgölnie, hogy nem fog bocsánatot kérni, mert ő most egy boldog meleg? Nem értem, miért kellett feleslegesen fájdalmat okoznia egy olyan embernek, amit talán valaha tényleg szeretett. Ha meg sohasem szerette, akkor végülis mi és hogyan történt?
