Hehe, nem véletlen a cím, mert buli az van, csak nem jókedvemből. Igazából már a tököm tele van az ivással, meg a felesleges éjszakázással, de még csinálom, mert mindig kell. Nevetségesen hangzik ez így, de most hogy haza jöttem, folyton mindenki ünnepelni akar, amihez ugye, szép magyar szokás szerint, hozzátartozik az ortó bebaszás (bocs, erre nincs jobb kifejezés). Albán 'hangyára' (ez is egy részeg estéről maradt meg: nem szamár, mert már annyira hülyék vagyunk, mint egy hangya...és miért pont hangya? "mert az a legkisebb..." - hangzott elmés válaszom, azon a távoli estén) isszuk magunkat, és azt hisszük, ez király dolog, meg hogy ez úgy kell. Pedig kell a picsának, elegem van ebből. De ma is iszunk. Úgy volt, hogy jókedvünkből, de valószínűleg a legjobb barátnőmmel most közlik, hogy megválnak tőle a munkahelyén, úgyhogy nem hiszem, hogy vidám esténk lesz. Haza jöttem, és mindenki nyomorog, mindenkinek baja van, és ezalól én se vagyok kivétel, pedig akkor könnyebb lenne. De a buli folytatódik...

A pasim nem tudott dönteni, hogy én vagy más vagy senki vagy mindenki. Erre közöltem, hogy én ezt tovább nem. Megijedt, láttam rajta, hogy nem akar elengedni. Elmagyaráztam neki, hogy mit csinált velem, meg azzal a szerencsétlen másik csajjal az elmúlt időben (mert a másik csaj is tud mindent), ő meg először nézett bután...egész addig, míg azt nem mondtam, hogy képzelje el, hogy én csináltam volna ezt vele...na, akkor végre leesett neki, hogy mi a fasz. Nem győzött egész este bocsánatért könyörögni. És arra is rájött, hogy én kellek neki, és szeretné megpróbálni velem újra, rendesen. Mondtam neki, hogy oké, de nekem idő kell, plussz, én nem akarok már játszadozni, úgyhogy legyen valami komolyabb is, minthogy most megbeszéltük, hogy megpróbáljuk újra. Szó szót követett, végül kitaláltuk, hogy nyár végén összeköltözünk, mert ha akkor nem, akkor sose fog kiderülni, hogy megy-e a dolog (ugyanis több mint kétórányira lakunk egymástól - városon belül - és eddig csak hétvégente találkoztunk, mert nem volt egyszerűen időnk hétközben...ezt meg ugye nem nevezném kapcsolatnak). Erre jutottunk, mégsem vagyok boldog, mert nem tudok hinni neki. Nem tudom elhinni, hogy komolyan gondolja ezt, majd akkor hiszem el, ha már együtt keresünk lakást, de főleg akkor, amikor már be is költöztünk. Eljátszotta a bizalmam, most küzdjön meg érte! Miért én próbálok mindig idomulni hozzá?...hiszen ha magamat feladom, úgyis szar lesz a vége. Akkor inkább játszunk egyenrangú felekként, és legyen vége hamar, derüljön ki, aminek ki kell. Mostantól bármit is csinálok, nem leszek újabb tégla a falban (na, honnan való ez a remek gondolat?:))!

Szóval, most megint várok, mert éppen pécsett vagyok, úgyhogy nem beszélek vele, majd ha hazamentem, akkor megkeresem, és meglátjuk, mennyire volt komoly a részéről a dolog. Addig meg gátlástalan leszek, szórakozom, és azért se fogok csukott szemmel járni. Igazából sok gondomat megoldaná, ha jönne egy viharos szerelem, csak az lenne jó, ha ő lenne az alanya, tárgya vagy mi a fasz. Jajj, de nagyon mocskos a szám, majd elmúlik egyszer ez is.

Ui.: Most kaptam a hírt, hogy barátnőmet valóban kirugták, mert hamarabb jött vissza a csaj, aki helyett felvették. Ez is egy fasza nap.