Tegnap azért voltam annyira ideges, mert anyámékkal este ültünk le beszélni a problémáikról, meg arról, hogy kb két hét múlva elköltözöm. Kemény beszélgetés volt, majdnem nulla eredménnyel, és közben erőteljes gyomortáji fájdalommal közdöttem, nyilván idegi alapon. Aztán elmentem nővéremmel, meg néhány számomra ismeretlen ismerősével bulizni. Nos, nem volt rossz, de meg kell hogy mondjam, nem nekem valók az ilyen partihelyek. A pasifelhozatalról meg ne is beszéljünk...nem mintha fel akartam volna szedni valakit, de azért kiváncsiságból körülnéztem. Siralmas volt. A pasik vagy látens buzik voltak vagy lúzerek. Biztos volt köztük normális, meg értelmes, de ahogy kinéztek...nem kedvelem ezt a metroszexuális divatot.
Nem akarok semmi komolyat a bicajos sráctól (remélem olvasol), mert én nem bírom ezt a se vele, se nélküle játékot. Ma rossz kedve volt, és fogalmazzunk úgy, hogy nem volt kedves, meg korrekt sem. Nekem ahhoz most kurvára nincs kedvem és türelmem, hogy mások kedvét lessem. A magamét is épp elég nehéz követni, nyilván nem véletlen, hogy orvost keresek. Pedig tegnap este már tök jól ellazultam, nem idegesített semmi, nyugi volt. És erre tessék, neki sikerült kizökkentenie kb fél perc alatt. Szóval asszem marad a szeretethiány pótléka, mégha ez csúnyán hangzik is. Azt gondolom, hogy a részéről is erről van szó, így nem kell emiatt bűntudatot éreznem. Múltkor mindezt el is mondtam neki, szóval azt mondhatom, hogy korrekt vagyok vele. Azt meg döntse el ő, hogy így kellek vagy nem.
Borzasztóan várom, hogy lemenjek a barátnőmhöz vidékre. Annyira hiányzik ilyenkor, amikor mindketten bajban vagyunk, hogy összeüljünk és kipofázzuk a problémákat. Pedig sosem jutunk semmire, de ha megosztjuk egymással, akkor legalább egy estét nyugiban tölthetünk. Aztán másnapra meg többnyire gyártunk magunknak újabb szarságokat...ördögi kör.
Hiányzik a lelki társam, az a baj. Nem tudnék neki most semmit se mondani, mert még haragszom rá, meg azt hiszem, hogy el is tört bennem valamit, de akkor is hiányzik. Ő volt az én dokim mindig, és most egyedül maradtam a gondjaimmal, és 'rámhagyta' még az általa okozott fájdalmat is. Nagyon patetikus vagyok, asszem. De így van, bassza meg.
