Bassza meg, bassza meg, bassza meg! Elmondani se tudom, hogy milyen szinten fel lett ma baszva az agyam (igen, ilyen szép magyarsággal). Ha lehetne, most megkínoznám az illetőt, aki úgy viselkedett, mint egy idióta kisgyerek. Persze, sose nyisd ki a szád, sose mondd el, hogy mi a fasz bajod van, sose hallgasd meg, hogy én mit miért csinálok. Nem, te csak dühöngj, és küldj el, és aztán szedj fel valami olyan bigét, aki kellőképpen mazochista, hogy elviselje a faszságaidat. Én nem az a csaj vagyok. Nem vagyok toleráns, ha megaláznak, ha semmibe vesznek és főleg nem, ha meg se hallgatnak, sőt meg se kérdeznek, sőt egy minimál esélyt sem hagynak, hogy én én legyek. Mert nem vagyok olyan, mint amire sokan vágynak, és vannak dolgok, amikben hibázom sokszor, csakhogy én ezt belátom, és próbálok úgy állni mindenkihez, hogy az is hibázhat. Egészen addig, míg látom, hogy belátja. Ha nem látom, akkor miért erőlködjek?!

Szóval bazd meg.