Tudtam én, hogy ennek a napnak még nincs vége.

Délután megint átnézhetem az öt év alatt elvégzett óráimat, hogy kiderüljön, mit kell még felvennem.

Szóba elegyedtem a pasival is, aki tulajdonképpen elküldött azzal a különös indokkal, hogy nincs nete, azért nem válaszolt legutóbb. Aha. Csakhogy bennem dolgozott a kíváncsiság ezalatt a két hét alatt, hogy mégis hova tűnt (azonkívül, hogy nyilván tudom, hogy vidéken van), és néha rápillantottam az iwiw-en az adatlapjára, ami ugye megmondja, hogy mikor ment föl oda utóljára. Nos, többször, mint egyszer. Azt gondolom, hogy ha valakinek arra van nete, hogy nézegesse az iwiw-et, akkor arra is van, hogy válaszoljon, ha kérdezik. Így aztán nem nehéz levonni bizonyos következtetéseket. és hogy ezzel miért foglalkozom? Mert nem bírom elviselni, ha mellőznek, ha átnéznek rajtam. Különösen akkor nem, ha előtte meg szorgalmasan kerestek. Mert nem értem. Mert én ilyet nem csinálok. Mert én nem tartom ezt normálisnak. ennyi.

Nyomott vagyok, de meg KELL ma csinálnom az órafelvételt, nem baszhatom el ismét a félévet. Asszem, alszom egyet előtte, az lesz a megoldás.