Van még egy röpke félórám az indulásig, ugyebár megyek győrbe, úgyhogy most ezennel kijelentem, hogy valószínűleg nagyon jó lesz nekem a munkatársamnál lakni. Remekül kijövünk, hajlamos nekiállni főzni néha, és inni is szokott esetenként.

Most mondjuk egy kissé megijesztett, mert kiderült, hogy a barátnője nem annyira van feldobva, hogy odaköltözöm, de kenyére fogom kenni a kiscsajt, mert muszáj lesz:) Majd traktálom a per pillanat nem létező szerelmi életemmel, és akkor megnyugszik. Csak az a baj, hogy a féltékenykedő nőről, mint olyanról, egy kedves régi barátom volt barátnője jut eszembe, aki öt év alatt nem volt hajlandó szóbaállni velem, mert annyira féltékeny volt. Mondjuk, neki ez komoly pszichés probléma volt, mint kiderült, mert aztán elment orvoshoz, az valamit segített, és elkezdtünk levelezni. Csak aztán szakított vele ez a barátom. Mindegy. Szóval kicsit félek, hogy ez a csaj is ilyen lesz. Bár, állítólag nagyon szép, jó alakú stb., szóval elméletileg el kéne szállnia a féltékenységének, amint meglát. Kíváncsi leszek.

Amúgy, holnap megint macskavigyázós-főzős-borozós estét tartunk nővéreméknél. Jó lesz másnaposan hazaesni (mármint oda), jót enni, jót inni, jót beszélgetni, majd jót aludni, és hajnalban arra kelni, hogy a macskák rajtam gyilkolják egymást. Ez olyan ismerős-otthonos érzés lesz.