Jól eltűntem, mi? Hát, miután otthon nincs net, így kicsit nehezebb az élet. Pláne úgy, hogy most belevágtam egy új üzletbe, és azzal is kell foglalkozni. Ennek ellenére azért lett volna időm írni, ha akarom. Nem nem akartam. Nem volt kedvem. Talán azért, mert tulajdonképpen minden rendben van. Na jó, ez nyilván kis túlzás, de jól vagyok.

A hétvége nagyon szolíd és akár romantikusnak is nevezhető volt, bár ugye tőlem elég távol áll mindkettő. Szombaton kaptam egy nagy csokor rózsát, szigorúan nem vöröset, a pasim valahogy kitalálta, hogy nem kedvelem az annyira nyilvánvalóan romantikus dolgokat, mint a 'vörösrózsa'. És főztünk is persze (persze valójában ő főzött, de ez már szállóige lett nálunk, hogy mindig azt mondom, hogy ezt meg azt kéne csinálNUNK, mintha nem vele akarnám megcsináltatni:)). Azért nem ugráltatom ám, nem az a fajta, aki ezt hagyná, de a konyhába konkrétan be se enged, max ha mosogatni kell.

A legjobb mégis a vasárnap délelőtt, koradélután volt. Rántotta reggelire, és szex a fürdőben, amiből szex a szobában lett, mert ugye egy panel fürdőjéről beszélünk, ami hát...nem túl tágas, a kád meg egyenesen gyerekméret. És utána roppant romantikus séta a nyolcker szívéből a körútra. Nagyon szép idő volt, szinte barátságos volt a környék így. És már akkor hiányzott, amikor elváltunk.

Épp ezért tegnap már találkoztunk is. Meccs a törzshelyen. Kicsit még fura volt. Mert oda mindketten egyedül járkáltunk. És el kellett viselni a furcsálló tekinteteket is. De határozottan jobb volt, mint múltkor.

Ja, hétfőn még költöztettem egy csomó cuccot magamhoz, pl polcszerkezet, hintaszék, tv, ágyneműk, párnák stb. és mostmár sokkal barátságosabb a szobám. Kezdek megbékélni a nyolckerrel is, mert roppant jó helyen van, és minden fontos bolt is megvan egy köpésre (hentes, zöldséges, van egy kicsi match is, viszont még dm is van). És éjszaka nem gáz, nincs senki az utcákon (mondjuk cserébe viszont koraeste durva).

Egy bajom van most konkrétan, hogy nővérem furán viselkedik velem, amióta összejöttem a heverjukkal. Én azt értem, hogy félt tőle, meg nem helyesli, de miért kell akkor kerülni engem. Kerülje akkor a pasit, ne engem...de őt nem kerüli. Mondjuk, nem is keresi kifejezetten a társaságát. De nem is ez a lényeg, hanem hogy felnőtt ember, lépjen túl az olyan dolgokon, amik nem róla szólnak. És legyen végre megint az én kedves kis nővérkém, mert hiányzik.

Jut eszembe, találkozom vasárnap azzal az expasi-lelkitársammal, aki olyan szépen megszivatott hollandia alatt/után. És akire iszonyúan dühös voltam jó ideig, majd aztán akkor múlt el egycsapásra a haragom, amikor szakítottam az utánajött pasival, akit szintén megszivatott a csávó, csak nyilván nem ugyanazon mód'. Na, most pedig a héten írt egy smst, hogy nem láthatott-e vezetni az üllőin. Mondom nem, de meg se ismert volna. Aztán néhány sms után felhívott, hogy micsoda hülyeség sms-ben dumálni, ha már végre hajlandó vagyok beszélni vele. Egy könyv miatt, ami nálam maradt, amúgyis találkozni akartunk, így megbeszéltük, hogy vasárnap összefutunk. Kicsit féltem ettől a találkozástól, de most, hogy hallottam a hangját, és nem váltott ki belőlem semmi olyan érzést, ami zavarhatna, már nem is tűnik olyan elképzelhetetlennek a dolog. Még az is megeshet, hogy újra jó barátok leszünk, bár ehhez még nem kevés idő és türelem kell majd.

Jövőhéten meg valószínű megyek pécsre, munka miatt, viszont a haverom, aki szervez nekünk termet, nagyon kapacitál, hogy maradjak bulizni, mert a törzshelyünkön majdnem minden nap lesz parti. Csakhogy nemsokára amúgy is megyek le, szóval nem kéne most erre is szabit pazarolni. Meglátjuk.

Ma este meg vacsora a pasimmal, akinek aztán még el kell másznia hűvösvölgybe, mert ugye pénteken is nálunk fog aludni, bár erről még a lakótársam nem tud, de nem hiszem, hogy lesz kifogása, mivel színházba megy. Aztán istenigazából megint a szombat lesz a miénk, meg a vasárnap délelőtt, mert akkor hazamegy. Hát, csak maradjon is ez így mindig!:)

Holnap meg feláldozom magam, és kint alszom hűvösvölgyben. Előre élvezem, hogy milyen remek lesz a kb 2-3 fokkal hidegebb völgyből kimászni kőbányára péntek reggel. De ha ez kell ahhoz, hogy találkozzunk, egye fene:)

Na, most kb leírtam a történéseket, bár azt nem is mondtam, hogy anyám is jobban van. Valahogy összeszedte magát kicsit, bár én se beszélek vele minden nap, szóval lehet hogy csak a személyemnek szólt, hogy amikor tudta, hogy megyek, akkor visszafogta magát. Nem számít, most ennek is örülünk.