Ma van az a nap, amikor át kell gondolnom a dolgaimat. Tegnap este egy olyan beszélgetésbe keveredtem, ami enyhén szólva is kínzó volt. Meg akartam kicsit halni közben, hogy ne kelljen folytatni, de ez ugye nem ilyen egyszerű. Így aztán életben maradtam, és szenvedtem. Néha jó, ha valaki 'felhozza' belőlem az igazi problémáimat, mert hajlamos vagyok mélyre temetni, és úgy csinálni, mintha nem lennének. Most megkaptam őket az arcomba, és még hozzá azt is, hogy nem vagyok felnőtt. Először csak sértett. Aztán, ahogy egyre jobban elmerültünk, rájöttem, hogy bármilyen borzalmas is, igaza van az illetőnek. Ő egyébként nővérem férje volt, akiről sosem gondoltam, hogy ennyit tud rólam.
Hétvégén meg találkozom a lelkitárs-voltpasival, akivel egyébként is lelkizni szoktunk, szóval megint számítok egy jelentős kiborulásra. De lehet, hogy ez most így van jól.