A nap híre, hogy valamiért mától megint működik a blog.hu bejelentkezés itt, az irodában is. Nem tudom, miért épp ma vagy eddig miért nem, de kellemes meglepetés volt. Így lesz mivel elütnöm az oly drága időt, amit nem az ismerőseimmel való dumálással töltök.
A "pasim" megkerült. Ennyit írt: "már megint paranoid vagy baszki.". Ja, és aminek nagyon örültem, hogy kaptam tőle pszichológus elérhetőségeket! Úgyhogy jövőhéten, ha már lesz fizum, akkor felhívom valamelyiket. A pasiról meg annyit, hogy szerintem jogosan gondolhattam, hogy valami nem oké, hiszen egyszerűen fogta magát, és nem válaszolt semmilyen megkeresésemre. Vagy tényleg annyira paranoiás lennék, csak már észre se veszem?!:) Na, ezért is kell a doki, mert ez sem másból táplálkozik, mint az önbizalomhiányomból.
Ma találkozom egy kedves, régi barátnőmmel. Ennek azért van hírértéke, mert ő eléggé más pályát futott be mostanra, mint én. Egyrészt ő már lediplomázott, másrészt menyasszony, és roppant boldog. Minden más különbség az életünkben pedig ebből a kettőből fakad. Bár, a melója nem jobb, mint az enyém. Még talán többet se keres vele. Viszont az, hogy tényleg boldog párkapcsolatban él már nem is tudom, kb 4 vagy 5 éve is, az nagyon eltávolított minket. Nemcsak azért, mert kevesebbet kerestük egymást, amikor összejött a pasijával, hanem mert neki szinte hihetetlen, hogy vannak körülötte még olyan, vele egykorú csajok, akiknek nemhogy komoly kapcsolatuk nincs, de gyakorlatilag esélyük se rá a közeljövőben. Egyszer, az egyik viharos kapcsolatom akkori állásának taglalása után nevetve közölte, hogy azért is szeret velem találkozni, mert én visszaidézem benne a bolond ifjúkorának legzűrösebb ügyeit. Akkor én is nevettem, de valójában arra gondoltam, hogy milyen könnyű az ő pozíciójából viccesnek találni az én vagy hasonlók zavaros szerelmi életét. Meg arra, hogy miért felejtik el az ilyen lányok azt, mikor még ők szedtek össze válogatott hülyéket, és nyavalyogtak nekem. Ő könnyen mondja, hogy miért vagyok ezzel, meg azzal, vagy hogy miért nem szedek össze egy normális pasit...neki megadatott az, hogy még keresnie se kellett, végig az orra előtt volt. És emiatt ő nyilván azt gondolja, hogy ez csak ilyen könnyen megy, és bárki, aki nem találja meg a "párját" a huszasévei elején, az béna vagy direkt elkerüli, és ő maga tehet róla. Az biztos, hogy nem a megfelelő pasikkal próbálkoztam az elmúlt, hát, három évben. Előtte volt egy olyan pasim, akivel ha ma ismerkednénk meg, akkor talán örökké is tarthatna, viszont ezen kár agyalni, mert ha nem találkozik velem, akkor ma nem lenne az, akivel már érdemes. És, mit tagadjam, sokat tanultam abból én is. Sokáig tartott a kigyógyulás is, főleg neki, de nekem is kellett egy fél év, pedig én szakítottam vele. Mindegy is. A lényeg, hogy sajnos igazat kell adnom ennek a barátnőmnek: aki ennyi idősen még nem találta meg azt, akivel le tudná élni az életét, azzal valami baj van. Azt nem mondom, hogy nincs esélyem rá, de egyre nehezebb lesz, ahogy telnek az évek. És még azt se mondhatom el magamról, hogy húú, de mennyi komoly kapcsolat van a hátam mögött. A fent említett volt az egyetlen igazán komoly, a többiről csak azt hittem...Nem vagyok elkeseredve. Sőt, azt érzem, hogy most kezdek beérni, most kezdődnek a "legszebb" évek, mégha most nem is úgy tűnik. Tele vagyok energiával, mostanában főleg szexuálissal.:) Pörögnek a hormonok, már csak egy férfi kéne, aki ezt megfogja, és megadja a lehetőséget, hogy felnőtt legyek, hogy szerelmes legyek, hogy gyereket szüljek stb. Bár, ez a szerelem, ez nálam egy nehéz kérdés. Nem tudom, hogy voltam-e valaha igazán mélyen szerelmes. Honnan kezdődik a szerelem és meddig tart? És van-e olyan, hogy valaki nem úgy éli meg, mint mások? Ha igen, akkor én azok közé tartozom. Túl racionális vagyok ahhoz a klasszikus szerelemérzésnek nevezett dologhoz. Vagy talán letiltom az érzést. Vagy képtelen vagyok rá. Végül is, magamat sem szeretem, akkor ugye hogy tudnék mást...bár ez is egy akkora közhely szerintem. Minél többet gondolkodom ezen, annál zavarosabb a kép, úgyhogy inkább feladom.
Megyek enni, az legalább egyszerű.
