Azt írja a horoszkópom, hogy kikapcsolódás képpen megölelhetek nagytözsű fákat, akiktől nagyon sok energiát kaphatok. Miafaszvan?! Többet még véletlenül se olvasok el egyet se, mert lehet, hogy legközelebb valami még betegebb dolgot talál ki...

Amúgy tegnap volt mérsékelt duhajkodás (igazából kis pia, szűk társaság -értsd 1 fő), és megint egy remek este nővéremék haverjával, akivel kezdünk olyan viszonyban lenni, hogy lassan nem ártana valami értelmesebb nevet adnom neki, ráadásul ezt baszott hosszú is minden alkalommal leírni...majd dolgozom az ügyön.

Ma szerintem vagy pihenés, regenerálódás, hogy hétfőn újrakezdjem a harcot az egyetemi bürokráciával, vagy kocsmázás nővéremékkel, meg a sokat emlegetett haverjukkal. Mondjuk, ők már nagyon kérdezgetik, hogy mi van, amivel egyrészt halálra idegesítenek, másrészt baszki még én se tudom. Csak azt tudom, hogy nagyon szeretek vele lenni, pont

Minden mást majd máskor, mert kezdek nagyon nem látni a fáradtságtól...

Valaki csípjen meg! Lassan elfogy az erőm az egyetemi bürokráciával való további, soha véget nem érő küzdelemhez. Ma reggelre még semmi válasz, így felhívtam közvetlenül azt a csajt, akinek az oly fontos fax továbbítva lett (így szép magyarosan). Na már most, ekkor derült ki, hogy ez egy ún. belső postán keresztül ment el neki, aminek az átfutási ideje 2-3 nap(!), és még nem jött meg. Kérdem én: ha szept. 24-ig feltétlenül kurva fontos lett volna megkapniuk a hiányzó papírokat a sok hülye erasmusostól, akkor miért nincs még ott az időben (a leadási határidő elött másfél nappal) elküldött faxom?! azt meg csak suttogva merem megjegyezni, hogy a magyar postán keresztül feladva is már odaért volna a küldemény, mert ha még dugóba is kerül a postakocsi vagy el is ütik a postásbácsit, akkor sem került volna ez egy óránál több időbe, hiszen busszal megközelítve is (úgy, hogy közben akár még a busz is lerobbanhat) fél óra az út a két helyszín között. Szóval valaki csípjen meg, mert ez egy rémálom.

az egy dolog, hogy esetleg kiderül, hogy mégis vissza kell fizetnem azt a bizonyos összeget a tetves egyetememnek, de a három+X napi gyomorgörcsös-émelygős-időnkéntdührogamos idegbetegséget azt ki fogja nekem megfizetni, mikor végre TÉNYLEG kiderül...?!

Juhéjjjj! Most lehet, hogy elkiabálom, de sikerült elkerülnöm a négyhavi ösztöndíjnak nevetséges, de visszafizetendőnek horribilis 1300 euro visszaszolgáltatását. Elvileg megérkezett az egyetememnek a transcript. Már csak az érdekelne, hogy a megfelelő jegy szerepel-e benne, de azt gondolom, hogy igen, mert a koordinátornak külön írtam, hogy ha megjön, akkor ezt is nézze meg, és nem szólt, hogy gond lenne. Holnap ez is kiderül, mert azért rákérdeztem e-mailben, csak már nincs bent.

Ezért most igazán boldog vagyok! Az egyéb problémáimat meg hagyjuk, majd lesz valahogy, olyan még nem volt, hogy.

További szép napot!

Most aztán függ a fejem fölött a kard vagy bármilyen ölésre alkalmas szerszám. Tegnap ugyanis kaptam egy e-mailt az egyetemtől, hogy az erasmusos dokumentumaim közül hiányzik az a papír, ami igazolja az óráim elvégzését, és honaputánig ezt pótolnom kell, különben jövőhéten már fizethetem is vissza az ösztöndíjat (1300 euro). Nem baj, hogy a támogatói szerződésben szeptember 30-a a határidő...szerezzük meg szept. 24-re. Nem értem, hogy akkor minek kellett bármit is aláírni, ha a szerződésben szereplő adatok tetszőlegesen változhatnak, csak úgy, random mód. Nagyon beijedtem, úgyhogy ma ezt intézem (intéztetem egy hollandiában letelepedett barátnőmmel, mert így nem kicsit olcsóbb). Remélhetőleg délutánra lesz már valami fejlemény...

Amúgy semmi sincs. Ketten már betegek az irodában, kicsit félek, hogy engem is meg fog találni ez a rejtélyes betegség. Utálok beteg lenni, bár akkor lógathatnám otthon a lábam pár napig...csak mondjuk lázasan az sem olyan nagy móka. Ráadásul jövőhéten akarok költözni, úgyhogy pláne nem jönne jól, ha most valami ledöntene a lábamról (bár nyilván nem mindegy, hogy mi az;)).

Holnap találkozom a menyasszony-barátnőmmel megint. Szegényt múltkor nagyon cserben hagytam, amikor úgy volt, hogy szombaton buli együtt, én meg végül este fél nyolckor hívtam fel, hogy bocs, de mégse, mert a tegnapi/aznapi iszogatás nővéremék hazaérkezésére kicsit elhúzódott, és most keltem csak fel. De úgy néz ki, hogy megbocsátott, legközelebb meg nem csinálok ilyet, mert nagyon rég tervezzük már ezt a közös mulatozást.

Már megint furcsa dolgok kezdenek történni körülöttem. Egyelőre nem akarnám részletezni őket, mert még nem döntöttem el, hogy jónak vagy rossznak minősítsem-e őket, de ha kitaláltam, feltétlenül közölni fogom. Addig meg ilyen rettentő talányos dolgokat fogok írni.

Ma nem vagyok alkalmas arra, hogy leírjam a tegnap este eseményeit, de legyen elég annyi, hogy a saját házipálinka nem is rossz. Erre utal az a tény is, hogy a másfél literes üveg fele mára elillant, nyilván a mi kis gyormunkba, de egy bizonyos pont után nem tudtam felmérni, hogy iszunk-e vagy már csak azt hiszem, hogy igen. Még azt is hozzátenném, hogy csomó hasznos dolgot megbeszéltünk, illetve tettünk. Érdekes este volt, majd többet is, ha visszatérek az élők közé.

Most akkor kéne a hétvégéről írni, de nem nagyon van mit. Ugye úgy volt, hogy pénteken győr, haverok, koncertek, buli. Ebből megvalósult a győr, haverok rész, a többi nem, mert kurva nagy sor volt a koncert hely előtt és rájöttünk, hogy 1500-ért azért ennyire nem érdekel minket ez az egész. Úgyhogy egy étterem teraszán ittunk, ami épp nem volt nyitva. Kivittük a kis piánkat (csupa nem túl jó bor, meg egy kis házipálesz), és iszogattunk, zenét hallgattunk. Aztán még körbejártunk néhány szórakozóhelyet, hátha találunk jót, de az sem jött össze. Viszont nagyon tetszett győr, igazán helyes város, és az külön jó, hogy a dunán vannak ilyen bulihajók. Az egyikre fel is mentünk, csak szar volt a zene, de amúgy nagyon bejött volna. Aztán reggel haza pestre, vagyis igazából budára, merthogy nővéremékhez mentem. Eléggé másnaposan még a mamutban be is vásároltam, hogy este nővéremék haverja tudjon főzni. Délután volt némi alvás-próbálkozásom, de baszki persze, hogy épp kifogtam a fűnyírós délutánt. Az udvaron és a környéken, mindenhol pont akkor kellett csesztetni a kurva füvet, amikor én egyetlen egyszer délután akarok aludni. Úgyhogy elég fáradtan vártam a lakótársam megérkezését, aki egyébként kivételesen munkából jött. Hajlandó voltam elmosogatni, és még a két kiló krumplit is meghámoztam, hogy ezzel némileg hozzájáruljak a vacsora gyártáshoz. Aztán megjött, szegény hulla fáradtan, főztünk, ettünk. Ja, és persze hozott egy csomó piát, mert nagy ivászatra számított. Na, nálam ez kimerült abban, hogy nagy dünnyögve benyomtam két jégert, meg egy negyed sört (az is 0,35-ös volt), és aztán közöltem, hogy nekem ez nem megy, bocs. Ő szép csendben megitta a kis jéger fennmaradó részét, meg két sört. Azért így is fent voltunk kb négyig. Aztán másnap kettő fele kelés, nővéremék jöttek, de még ott voltunk olyan hétig. Semmi érdemleges nem történt, kellemes, nyugis hétvége volt.

Ma meg, mivel anyámék szüretelnek, így roppant üres lesz a ház, amit nem kedvelek, mert ijesztő, úgyhogy mondtam a srácnak, hogy ha gondolja, jöjjön hozzám aludni, mert úgyis arrafelé van a munkahelye. Még nem biztos, hogy jön, de jó lenne, mert tényleg nem szeretek otthon egyedül lenni. Meg persze szeretek vele lenni, mindig jó társaság, és veszi a csesztetéseimet, nem sértődik meg rajtuk, max visszaadja. Jól elvagyunk. Nővéremék most kapásból úgy jöttek meg, hogy mi biztos dugunk, csak alvásnak színleljük a dolgot. Mondtam, hogy hát, egész egy órával ezelőttig nekem tisztára úgy tűnt mintha aludtunk volna, de lehet, hogy csak nem vettem észre, hogy valójában dugtunk:) Asszem ők tényleg kezdenek aggódni, hogy mi összejövünk, pedig erre max 1 százalék esély van, de ezt is inkább azért adom, mert jó ideje nem mondok olyan balgaságot, hogy soha. Igazából ha valakit kedvel az ember, és nem taszítja a másik külseje sem, és ellenkező neműek, akkor bármi megtörténhet, erre sajnos már rájöttem. Most ez úgy hangzik, mintha ebben az esetben mindenképpen kellene valaminek történnie, de nem erre gondolok, hanem hogy ilyenkor nem meglepő, ha. Mindettől függetlenül, nem tervezek összejönni ezzel a pasival, az indokaimat már leírtam, hogy miért. De vele lenni határozottan jó, ennyi.

Megyek, úgy csinálok, mintha nagyon hasznos része lennék a munkahelyemnek. Ez már jól megy...

Van még egy röpke félórám az indulásig, ugyebár megyek győrbe, úgyhogy most ezennel kijelentem, hogy valószínűleg nagyon jó lesz nekem a munkatársamnál lakni. Remekül kijövünk, hajlamos nekiállni főzni néha, és inni is szokott esetenként.

Most mondjuk egy kissé megijesztett, mert kiderült, hogy a barátnője nem annyira van feldobva, hogy odaköltözöm, de kenyére fogom kenni a kiscsajt, mert muszáj lesz:) Majd traktálom a per pillanat nem létező szerelmi életemmel, és akkor megnyugszik. Csak az a baj, hogy a féltékenykedő nőről, mint olyanról, egy kedves régi barátom volt barátnője jut eszembe, aki öt év alatt nem volt hajlandó szóbaállni velem, mert annyira féltékeny volt. Mondjuk, neki ez komoly pszichés probléma volt, mint kiderült, mert aztán elment orvoshoz, az valamit segített, és elkezdtünk levelezni. Csak aztán szakított vele ez a barátom. Mindegy. Szóval kicsit félek, hogy ez a csaj is ilyen lesz. Bár, állítólag nagyon szép, jó alakú stb., szóval elméletileg el kéne szállnia a féltékenységének, amint meglát. Kíváncsi leszek.

Amúgy, holnap megint macskavigyázós-főzős-borozós estét tartunk nővéreméknél. Jó lesz másnaposan hazaesni (mármint oda), jót enni, jót inni, jót beszélgetni, majd jót aludni, és hajnalban arra kelni, hogy a macskák rajtam gyilkolják egymást. Ez olyan ismerős-otthonos érzés lesz.

Ennek az esőnek a fele sem tréfa. Annyi idő alatt sikerült átáznom, míg elszívtam egy cigit. És hozzátennék, hogy mindezt esernyővel együtt...az ősz mondjon le!

Hogy nehogy unalmas estém legyen, a bicajos srác még visszaírt az utolsó levelemre. Folytattunk egy teljesen értelmetlen beszélgetést még, aminek most én vetettem véget, miután rájöttem, hogy mondhatok, amit csak akarok, akkor se fog normális mederbe kerülni a párbeszéd. Én ezzel most tényleg befejeztem a próbálkozást, és lezártnak tekintem az ügyet. Mást nem is tehetek. Sajnálom, hogy úgy érzi, hogy megsértettem, és hogy átvertem, de ha nem képes ezt normálisan megbeszélni, akkor minek erőltessem. Nyilván zavar, hogy így lett vége valaminek, de be kell látnom, hogy ilyen is van. Lehet, hogy fordított esetben én is így érezném magam, ki tudja, de azért próbálnám racionálisan mérlegelni, hogy mennyire van okom valakit olyan jelzőkkel illetni, mint ő engem. Azt gondoltam, hogy első döhében írta azokat a dolgokat, de tegnap este kiderült, hogy nem. Innentől nincs értelme a kommunikációnak.

Amúgy, hétvégén győr, vagyis csak szombaton. Reggel meg húzok haza macskákra felügyelni megint, mert nővérkémék elhúznak vidékre. Bevallom, hogy hiányoznak a kis dögök:) Szóval jó lesz az, meg addig se kell otthon lenni. Bár az meg rettentő jó, hogy otthon nagyon jókat alszom. Ennek persze megvan a hátránya is, mert ma is fél óráig ötpercenként nyomtam le a telefont, majd amikor az ébresztő végleg kifújt, még egy fél órát teljes nyugalommal aludtam végig, és csak mérsékelten pánikoltam, mikor kiderült, hogy kurvára elaludtam az időt...

Olyan nagyon jó lenne ma találkozni nővéremmel, meg a nemrég-megszült barátnőjével, aki egyébként a munkatársam, amikor éppen nem szül....de pont most derítettünk ki, hogy ez ma nem jön össze. Majd jövőhéten. nah, hát ennek a közlésnek most nem sok értelme volt.

Cserébe mutatok valamit, aminek még ennyi értelme sincs, de mókás!

https://www.youtube.com/watch?v=PDXKf69xq18

Szép napot!:)

Végigolvastam azokat a bejegyzéseimet, amik azóta születtek, hogy kapcsolatban álltam a bicajos sráccal. Nos, valóban voltak "csúnya" részek benne. Igaza volt abban, hogy a háta mögött írtam dolgokat. Viszont! Azt már az elején közöltem, hogy hogy állok ehhez az egészhez, ennek tükrében érthetőek a bejegyzéseim, és nem kérhetők számon, szerintem.

A "szakítást" talán valóban hamarabb kellett volna megejtenem. Ezt már nem tudom visszacsinálni, és ezt tényleg sajnálom. Hát ennyi.

Direkt kivártam ma, hogy mi lesz a pasi (értsd: a bicajos) és köztem lefolyó beszélgetés vége, hogy ide is bekerülhessen, nehogy valaha is elfelejtsem.

Nos, rátalált a blogra. állítása szerint pont ez volt a baja, mert én itt már akkor is szapultam őt, amikor még úgy csináltam, mintha minden rendben lenne. Szerintem egyszerűen leírtam azokat a dolgokat, amik miatt összekülönböztünk, amik nekem problémát okoztak benne stb. És ezeket neki is elmondtam, szóval én igenis szeretném, ha idézné azokat a részeket, amik őt annyira sértették, hogy kétszínűnek, nagyképűnek, ostobának, valamint egyenesen nőietlennek (értsd: megdughatatlannak) nevezett. Sőt, még azt is megkaptam, hogy igazán visszamehetnék a volt pasimhoz, mert hozzá illettem igazán mindeme remek tulajdonságommal.

Mondjuk, az utóbbi időben valóban rá nézve nem túl hízelgő dologokat mondtam, de miután eltűnt (nem érdekel, hogy miért, hogyan stb. és baszki még egy alkoholista mellett is jobban éreztem magam) nem csoda, hogy leírtam, amit. 

Csak azt nem szeretem, amikor valaki a fejemhez vág dolgokat, és aztán azt kéri, hogy ne írjak erre vissza semmit, és többet ne is keressem. úgyhogy ezt nem is tartottam be. gondolom, kitörölte olvasás nélkül, de ennyit akkor is meg kellett még tennem.  

Egy "szép" történet méltó befejezése, pont

Bazz, vicces dolog történt ma. Nővéremmel beszélgettem, mesélte, hogy az egyik barátnőjét 15 után most hagyta el a faszija, és mennyire kivan stb. Utána közöltem, hogy nekem sincs már pasim, mert kell a francnak egy ilyen problémás valaki, meg hát nem is keres, szóval nyilván vége annak, ami el se kezdődött. és ekkor jöttem rá, hogy azért tudom ezt már ilyen kategórikusan kijelenteni, mert valakivel annak ellenére sokkal jobban éreztem magam, hogy nem akartam tőle semmit (ez ugye nővéremék haverja). és hogy ezért milyen nagy köszönet járnak neki, mert ha nem ismerem meg jobban, nem "élünk együtt" három hétig, akkor még mindig várnék valamire a másik pasinál. azon is elméláztam, hogy miért van az, hogy ezeket a dolgokat magamtól is tudom, de mindig kell valami külső segítség, hogy meg merjem lépni...gyáva vagyok, az biztos.

Amúgy péntek: Győr! Remek lesz, főleg mert találkozom a csajommal, meg a hugával, akit szintén nagyon megkedveltem még a völgyben, ami nem völgy volt valójában, csak dörögd. Szóval jó lesz nagyon!:)

Más nincs.

Ui.: talán mégis költözöm két hét múlva, mert sikerült egy érzelmes bocsánatkérő levéllel kiengesztelnem a munkatársamat:)

Akkora szopás volt ez a nap! Feleslegesen melózni a mindenség legnagyobb torkosa, megyek is vásárolni, hátha jobb kedvem lesz. Bár, most nem vagyok épp a türelmes, megfontolt döntéses hangulatban, lehet, hogy nem ma kéne telefont venni...viszont a diákhitelt felveszem, azt nem ma találtam ki.

Nah, hát hazaköltöztem tegnap. Komolyan mondom, hogy nem szívesen, sőt nagyon nem szívesen, sőt...de ez van. Az a baj, hogy ezalatt a három hét alatt a következőkre jöttem rá: elég érett lennék egy saját lakáshoz, és egy normális párkapcsolathoz. Mindez úgy jött, hogy ugye nővéremék haverja gyakorlatilag odaköltözött az elmúlt két hétre, és olyan volt az egész, mint egy párkapcsolat, csak szex és veszekedés nélkül. És rájöttem, hogy iszonyúan szükségem lenne egy ilyen nyugis, kellemes kapcsolatra valakivel. És ettől egyrészt rájöttem, hogy mégis kezdem magam összekapni kicsit, másrészt viszont szomorúvá tesz, hogy nincs kivel. Egyébként nagy idillünkben nyilván eszembe jutott, hogy itt van ez a pasi mellettem, akivel olyan jól érzem magam, mint régóta senkivel, viszont tudom, hogy mégha véletlenül össze is keverednénk, semmi jó nem sűlne kibelőle. Ő egyrészt alkoholista, másrészt nem melózik, így az anyja tartja el tulajdonképpen, és természetesen otthon lakik. Ja, és mindehhez krisztusi korban van. Én meg ismerem magam, nem hagynám ezt annyiban, mint így, hogy nincs köztünk semmi. Nem, akkor jönnének a nagy lebeszélések, meg visszatartási kísérletek a kocsmázástól. Arról nem is beszélek, hogy nyilván megpróbálnám rábeszélni valami melóra...szóval előjönne a szokásos viselkedésem. És az a durva, hogy még így se engem hagytak el többször, pedig rettentő idegesítő lehetek olyankor. Persze, ezeket a dolgokat is tudni kell tálalni. Nem egy hárpia bőrébe bújva, rikácsolva kell közölni, hogy ezt meg azt csináld, hanem meg kell értetni, hogy ez neki is jó lenne. Aztán többnyire nem lesz hosszútávú hatása, de azért próbálkozni lehet. Na mindegy. A lényeg, hogy elég racionális okok miatt elvetettem a lehetőségét ennek a kapcsolatnak. Meg aztán, ő is azt mondta, hogy nem akar tőlem semmit, de azért nagyon örül, hogy jobban megismert, és nem szeretné, ha ezt hagynánk veszni, és csak félévente, véletlenül találkoznánk össze, mint ezelőtt. Erre mondjuk nem akartam mondani, hogy azért részegen próbálkozott nálam, igaz valóban nagyon finoman, de mégis. Nem számít, talán nem is emlékszik rá, így nem hoztam fel a dolgot, mondtam, hogy hasonlóan gondolom, és legyen így.

A másik pasi, aki már két hete "eltűnt", hát őt leírtam, de tényleg. Ha jól sejtem, már visszajött vidékről, de semmi jelzés. Plusz, a blogján azt írja, hogy szarul van. És rájöttem, hogy miért van az, hogy a nővéremék haverjával képes voltam feszültségek nélkül együtt lenni két, szinte három hétig, ezzel a pasival meg nem. Egyszerű: a nővéremék haverja nem nyomorog, nem siránkozik, nem egy energiavámpír, míg a másik pasi egyre inkább kezdett az lenni. Gyanítom, hogy mostmár elviselhetetlen, úgyhogy jobb, ha nem is jelentkezik. Mondjuk, majd a bicaj miatt lehet, hogy megkeresem, de az még nem sürgős, mert csak két hét múlva költözöm, ha minden igaz. Bár, épp most sértettem halálra a leendő lakótársamat, úgyhogy talán be se fogad, de mindjárt csinálok neki kávét, azt' jó lesz.

Tudtam én, hogy ennek a napnak még nincs vége.

Délután megint átnézhetem az öt év alatt elvégzett óráimat, hogy kiderüljön, mit kell még felvennem.

Szóba elegyedtem a pasival is, aki tulajdonképpen elküldött azzal a különös indokkal, hogy nincs nete, azért nem válaszolt legutóbb. Aha. Csakhogy bennem dolgozott a kíváncsiság ezalatt a két hét alatt, hogy mégis hova tűnt (azonkívül, hogy nyilván tudom, hogy vidéken van), és néha rápillantottam az iwiw-en az adatlapjára, ami ugye megmondja, hogy mikor ment föl oda utóljára. Nos, többször, mint egyszer. Azt gondolom, hogy ha valakinek arra van nete, hogy nézegesse az iwiw-et, akkor arra is van, hogy válaszoljon, ha kérdezik. Így aztán nem nehéz levonni bizonyos következtetéseket. és hogy ezzel miért foglalkozom? Mert nem bírom elviselni, ha mellőznek, ha átnéznek rajtam. Különösen akkor nem, ha előtte meg szorgalmasan kerestek. Mert nem értem. Mert én ilyet nem csinálok. Mert én nem tartom ezt normálisnak. ennyi.

Nyomott vagyok, de meg KELL ma csinálnom az órafelvételt, nem baszhatom el ismét a félévet. Asszem, alszom egyet előtte, az lesz a megoldás.

Most jöttem rá, hogy olyan vagyok már, mint a nagycsaládos-pöffeszkedők, akik mindig csak a kölykeikről bírnak beszélni!

Az abszolút szívás kategóriába tartozik a tegnap este. Meg a délután is. Úgy kezdődött, hogy állatorvos. Kedves haverom, a világéletébenbudaiköcsög, találta ki az utat. Ez úgy nézett ki, hogy a mechwart térnél lévő 11 buszra fel, geci sokat menni, persze hegyre fel, aztán egyszer csak le, és itt kell lennie valahol a rendelőnek. istentelen hülye módon vannak budán összerakva az utak, utcák, úgyhogy elbizonytalanodott. ennek meg az lett az eredménye, hogy rossz irányba indultunk el, amit csak kb. fél óra hegyre föl, hegyről le után vett észre. mondjuk legalább a hol keservesen nyávogó, hol kedélyesen játszogató macskát, persze szállítóban, ő cipelte. Nagy nehezen megtaláltuk a dokit. megtudhattuk, hogy most igazából ipari fertőtlenítést kéne végrehajtani a lakásban, mert egyszer ő elkapott egy olyat, hogy abban egy embervírus, meg kétféle kutyavírus volt, és 11 kilótól szabadult meg három nap alatt, annyira kifosta a belét. Kösz. Adott valami szurit safraneknek, és ránk tukmált valami atom vitaminkészítményt is, nehogy üres kézzel, és teli pénztárcával távozzunk. Azért vettük meg egyébként, mert hamar frusztrálóvá vált a 11 kilós sztorijának a negyvenedszeri meghallgatása, és némileg röhögnünk kellett, az olyan közlésein, hogy adjunk ásványvizet vagy forralt-lehűtött csapvizet a macskának, meg mossuk ki az almát kétnaponta, meg úgy egyátalán, ügyeljünk rá, hogy soha ne kaphassunk el semmit a kis lurkótól. namámost, megsimogatjuk a macskát, játszunk a macskával, együtt alszunk a macskával, aki mindeközben éjaszaka nyugodtan grasszál a konyhapulton, a kádban stb...most akkor mi a gecit kéne tennünk, hogy ne leegyen egy csepp esély se valami rusnya kórokozó benyelésére??? Akasszuk fel? mert kb csak a halála jelentené azt, hogy huhh, megúsztuk. Szóval kicsit butuska volt az ember, és egyébként egy vérgeci, hogy miért, az nyomban kiderül.

Hazaértünk. Macska ki, némileg még sokkos, de túléli. Mi a jólvégzett munka örömmámorában úszva eszünk, cigizünk, aztán meccs, közben nekem sör, neki bor. Saff pedig kedélyesen alszik közöttünk a kanapén. Ide bújik, aztán oda, egy édes kis lény bőrébe bújva. aztán felébred, mókol ott közöttünk, egyszer csak feláll, és akkor jön a felismerés, hogy mekkora geci az az állatorvos! arra fel tudta 623 ezerszer hívni a figyelmünket, hogy FERTŐZÉS, VIGYÁZZ! de arra nem, hogy a szurinak lesz némi mellékhatása. Nevezetesen, hogy a macskából úgy fog távozni némi vízhez szagában és állagában nagyon hasonló béltartalom, hogy észre se veszi. Játék közben, mókolás közeben, alvás közben. első reakció: bazz, a macska szivárog! második: bazz, mekkora geci az állatorvos! harmadik: mit csinálunk a macskával ÍGY? pelenka...?

Szóval elvoltunk este, megint csinált programot nekünk a maccs.

Ma meg, órafelvétel, meg egy meghívás győrbe...nem rossz, de még nincs vége a napnak.

Nem, nem, nem, nem, és nem. Safranek, az ügyeletes kis sátán nővéremék otthonában tegnap megint kitett magáért. Este olyan nyolcra értem haza. Az ajtóban mindössze egy gyors villanykapcsolás mentett meg a szaron való elcsúszás és seggre üléstől. És a lakás többi része is inkább aknamezőnek tűnt, mint kulturált lakhelynek. Aztán még takarításnál is fosott egyet, nehogy kicsit alábbhagyjon az ordítozós kedvem. Ja, és most újfajta termékkel is megajándékozott, mert a nappali közepén egy kajarakásnak tűnő kupacban hányást is abszolvált a kicsike. Legalább az nem volt büdös, egyszerűen macskakaja szaga volt, némi fűvel megspékelve. Úgyhogy megint takarítással töltöttem az estét. Plusz még meg is ijadtem, hogy tényleg komoly baja van, de aztán többet nem fosott vagy hányt az este folyamás, szóval lehet, hogy ez megint csak bosszú volt, mert egész nap egyedül volt. Ma elvisszük állatorvoshoz. Lehet, hogy semmi baja nincs, viszont ha kap egy méretes kupot a kis seggébe, akkor talán rájön, hogy nem érdemes velünk viccelődni.:) A füle meg úgyis atkás, szóval ráfér egy kis tatarozás.

Amúgy mától visszakapom a lakótársamat, nővéremék haverjának a személyében. Komolyan mondom, hogy egészen megszoktam, hogy mindig ott van, és majdnem hiányzott ebben a három napban. De ma már jön, és gondolom meccsnézés lesz, mert ugye ma van a magy.-port. mérkőzés. Mondjuk, asszem inkább csak a mieink fognak valóban mérkőzni, a portugálok meg inkább gyerekkoruk romantikus grundfocijaira fognak közben asszociálni. Nem baj, megnézzük azért. Jobb, mint fáról leesni, hogy ezt a haveromat idézzem.

Nah, majd még jövök. vagy nem.

Most már anyámék totál azt fogják gondolni, hogy csak segget csináltam a számból ezzel az elköltözéssel kapcsolatban. Ugyanis most közölte a munkatársam, hogy mi lenne, ha csak két hét múlva kötöznék, mert jö haza a nővére, akivel közös a lakás, és akkor most a csajszi összepakolna stb. és ott lakna, amíg itthon van (mert amúgy külföldön melózik). Szóval mehetek vissza csepelre megint. Kezdem azt gondolni, hogy sosem tudok elszakadni majd csepeltől.:(

Na, mindegy. Legalább addig se költök még erre. Veszek akkor telefont, az is kéne. Meg egy csomó dolog kéne. Teljesen legatyásodtam az utóbbi időben. Szakadnak a farmereim, a legtöbb ruhám legalább 3 éves múltra tekint vissza. Pedig vásároltam azóta is ruhákat, de valahogy mégis csak ugyanazok vannak meg mostanáig. Mondjuk, sokat elhagytam gólyatáborokban, meg bulikban.

Most ezzel a bicajvásárlással se tudom, hogy mi lesz. A pasi ugye eltűnt, kb egy hete semmit nem tudok róla, és nem vagyok hajlandó keresni, mert azzal próbálkoztam még múlthét elején, most rajta lenne a sor, ha. Viszont a bicaj az ott van, amire most megint nem lesz pénzem. Úgyhogy végül is ráér.

Nincs kedvem hazaköltözni. picsába.

Szép kis hétvége volt ez. Röviden: bor, unikum, beszélgetés, tánc, eső, másnap, majd sör, beszélgetés, meg egy kis móka.

Hosszan meg. Pénteken hazaérkezvén az orvostól, (aki nem kicsit mosolygott meg, amikor némi iróniával közöltem, hogy nem igazán sikerült elfogyasztanom a kirendelt gyógyszermennyiséget, ami arra lett volna hivatott, hogy elmulassza a torokgyíkot...) nővéremék haverja várt, mily meglepő, és közölte, hogy ő éppen indul a boltba, hogy pár üveg bort, meg némi paradicsomsűrítményt beszerezni. Mondom, remek. Úgyhogy ettünk paradicsomlevest, utána meg szép lassan elkezdtük a borozást. Tudni kell róla, hogy eléggé ért a borokhoz, úgyhogy nem szarral gurítottunk most sem. Időközben kurvára elkezdett esni, ami nem annyira zavart minket, a kis fedett teraszszerűségre húzódva váltunk szép lassan láncdohányossá. Aztán elfogyott a bor. A gond, az volt, hogy volt még otthon valami két palack, de az ihatót viszonylag nehéz beszerezni, így megbontottuk a Tűzmadár névre hallgató, édes (!) kékfrankost. Hát, ehhez nem voltunk elég részegek. Az első korty után közöltem, hogy akkor már inkább innék unikumot, pedig azt sem kis mértékben utálom. A hiba itt keletkezett a rendszerben, mert én annak a biztos tudatában jelentettem ezt ki, hogy nincs már otthon belőle. Volt. Nem annyira sok, de ahhoz épp elég, hogy táncos kedvem kerekedjen. Úgyhogy valami tánchoz nyomokban hasonlító tevékenységet folytattunk eztán. Végül filmnézésbe fulladt az este, vagyis inkább kb két perc film, majd ájulásszerű alvásba. Reggel arra ébredtem, hogy hideg van, valamiért nem tudom kinyújtani a lábam, mert ott már nincs ágy, és nem a szokásos fényviszonyok fogadnak. Egy fél óra szenvedés után kinyitottam a szemem, és akkor tapasztaltam, hogy nem az ágyamban vagyok, hanem a kanapén, és kb ugyanabban a pózban fekszem, mint amikor leheveredtünk filmet nézni. Ezek után nem csoda, hogy a nap további része úgy nézett ki, hogy én még aludtam kettőig, utána kicsit még rosszul voltam, aztán meg folyamatosan zabáltunk és filmeket néztünk. Én konkrétan mindössze kétszer keltem föl a kanapéról. A haverom többször, mert természetesen ő volt a kajafelelős. Ezt csináltuk kb hajnali négyig, majd alvás. Vasárnap azért csak összeszedtük magunkat, bár kiderült, hogy teljesen értelmetlenül (legalább is én). Elmentem találkozni azzal - az egyébként volt pasi - haverommal, aki egy melót ajánlott. Elvileg erről lett volna szó. Erre, elkezdtük sörözni, majd felmentünk hozzájuk, és volt egy kis móka (most ez kicsit olyan, mintha a szexre gondoltam volna móka alatt, pedig nem:)). És egy szó sem esett a melóról, csak amikor már kísért le az éjszakai buszhoz, akkor jutott eszünkbe, hogy bazz, mi tulajdonképpen emiatt találkoztunk. Akkor elkezdte elhadarni, hogy miről van szó, de jött a busz...végül is jót dumáltunk, de hogy pont a lényeg lemaradt, ezen kuncogtunk egyet.

Szóval megint kurva értelmes hétvégém volt. Büszke is vagyok magamra. Ez a hét még ilyen lesz, de elvileg hétvégén már költözhetek a munkatársamhoz, és onnantól összekapom magam.

Nagyon furcsa, hogy állandóan pasikkal vagyok. Igazából nem tudom, hogy alakul ez mindig így, de az biztos, hogy néha már hiányzik a női társaság. Pedig a nők is mind hülyék, de talán pont arra a fajta hülyeségre lenne most szükségem. Annyira jó lenne, ha a barátnőm itt találna melót, és felköltözne...de valahogy az az érzésem, hogy mi már sosem fogunk közel lakni egymáshoz ebben az életben. Mi mást tehetnék, minthogy elfogadom.

Amúgy itt az ősz, szóval ez mindent elmond a kedvemről.

Vissza a gyökerekhez, ez a mai nap jelszava. Ez jelen esetben a fül-orr-gégszetet jelenti. Mert megérdemlem. de tényleg, amilyen ostoba picsa vagyok. kaptam ugye ilyen lórúgás gyógyszert. azt naponta kétszer kellett szedni, amíg a két levél el nem fogyott. vagyis elfogyott volna, ha. de nem. én nem szedtem be. mert 1. ostoba picsa vagyok; 2. amint elmúlt az eszeveszett fájdalom, elfelejtettem; 3. ha eszembe is jutott, mindig épp némi alkohol elfogyasztása után; 4. egy idő után azt gondoltam, hogy ez úgy szedni, hogy kétnaponta egy, annak semmi értelme (ez volt az egyetlen jó gondolatom mostanában). Úgyhogy visszajött a torokgyík.

Ezenkívül ma nagyon népszerű leszek a 11-es buszon, ugyanis a kis sátánunkat visszük állatorvoshoz, mert fosik. Vagyis nem biztos, de lehet. Tegnap mondjuk, amikor (a tegnapelőtti lakásganézás után, ami szintén az ő kis szara miatt volt) észrevettük, hogy megint odacsinált a fürdőbe, a szokásos helyre, akkor némileg elkezdtük gyanakodni, hogy valóban a sátánnal költöztünk össze. szerintem a tiszteletemre csinálje ezt, mert amikor uszkve 18:19-kor beléptem a lakásba, első utam a tetthelyre vezetett, hogy mi a stájsz, aztán úgy negyedóra múlva közölték velem, hogy találtak valamit a fürdőben, amit nekem szánhatott a saff. Már dühös se tudtam lenni. Mindez csak igazol engem, hogy egy nagy szar az élet.

Úgyhogy ma orvosokk! csak az erő legyen velem.

El vagyok kényeztetve.:) Tegnap kaptam este tejbegrízt, ma meg mire hazamegyek, várni fog a paradicsomleves. Olyan jó dolog, ha valaki főz az emberre. Nekem ilyen pasi kell. Persze, nem ez a legfontosabb, de nem rossz, és ráadásul nekem ez imponál. Jó-jó. Most nem arról van szó, hogy akkor fogom, azt összeszedem a jelen hímet. Egyáltalán nem az esetem. Nagyon művelt, okos, szellemes, de alkoholista, és külsőre se. Viszont abszolút jó dolog, hogy nem az üres lakásba megyek haza, sőt még valami finomság is vár, ha ő ott van. Mondjuk, okosan kell viselkednem, mert ő viszont szerintem felszedne szívesen. Úgyhogy más dolgom nincs, mint tudatosítani benne, hogy nem. Mondjuk, tudja rólam, hogy ha akarok valakitől valamit, akkor azt elég nyilvánvalóvá teszem. Nem, azért nem mászom rá az illetőre (bár volt, hogy volt), de élénk érdeklődést mutatok iránta, és próbálok mindig körülötte sertepertélni. Mindezt mondjuk inkább akkor, ha viszonylag biztosnak mondható, hogy nem lesz pofáraesés a vége. Most tehát óvatosan kell kedvesnek lennem, ennyi.

Ja, az mondjuk sokat segít, hogy takarózhatok a "pasimmal", akinek szerintem valami megzuhanása van éppen, mert egyrészt nem nagyon válaszolgat, ha írok, másrészt a blogján csak egy-két új bejegyzés van, egy-egy mondat, de azok nem éppen az életvidámságról szólnak. Vajon visszatér-e hozzám? Nem arra gondolok, hogy mikor jön vissza vidékről, hanem hogy vajon mennyi ideig tart nála ez az állapot. Ez az egész olyan, mintha már csak valami látszat lenne, mintha csak vígasztalnám magam, hogy nem-nem-vagy-egyedül, mert konkrét ember nem áll mögöttem. Áh, sosem megy nekem ez a ne-járjunk-csak-legyünk-együtt-amíg-jó dolog, nem tudok eléggé független lenni, ha van valaki, akihez vonzódom. Még azt sem tudom megtenni, hogy jó, akkor legyen az, hogy nézelődöm pasi fronton, és ha szembejön valaki, aki érdekelni kezd, akkor véget vetek a dolognak. Nem, én ilyen hűséges kis szardarab vagyok, még akkor is, ha tulajdonképpen nincs is kihez.

Tényleg! Azzal a menyasszony-barátnőmmel, akivel még kedden találkoztam, végre sikerült megfejtenünk, hogy miért vonzódom a bolond pasikhoz. Két dolog miatt: 1. mert ők hasonló társadalmi rétegekből jöttek, ezért is vannak hasonló problémáik; 2. és az egyesből jön a fontosabb, hogy pont ezért meg is tudják érteni az én problémáimat (családdal, magammal, a világgal stb.). Az úgynevezett normális pasik viszont többnyire lehetnek akármennyire megértőek, tapasztaltak, mégse tudják felfogni azt, hogy milyen amikor az anyád alkoholista vagy amikor visszatekintesz az életedre és azt kell mondanod, hogy egyetlen jó dolgot sem tettél még le az asztalra. Ezeket csak az értheti, aki maga is küzd valami ilyen szarral. Ez nagy felfedezés volt nekem, bár ha jobban belegondolok, egyszer erre már rávilágított egy számomra fontos ember, akiben aztán nagyot kellett csalódnom. Néha nehéz.

baszki. négykor feküdtem le. jó sok sör elfogyasztása után. és otthon még egy kis unikumot is ledöntöttünk. és azt is észrevettük, hogy a macska nem az alomba szarik. hanem a fürdőszoba padlóra. feltakarítom. majd negyedóra múlva még egy. nem értem, de fáj.

Ja, harmadik munkalehetőségem is van már. Az egyik volt pasim, aki azóta haverrá minősült, mert bár egy pszichopata pszichológus, de azért kedveltem még akkor is, mikor nem volt annyira kedvelnivaló, szóval ő szólt, hogy lenne itt egy pályázatírós meló, és ha érdekel, szóljak. Persze, hogy érdekel, minden érdekel! Úgyhogy hétvégén leülünk megbeszélni, hogy mi merre hány méter. Kezd bűntudatom lenni, hogy mások, mint pl a csajom (legjobbbarátnővel hívjuk így egymást a négyéves heteroélettársi kapcsolatunk miatt) már két hónapja keres intenzíven melót, úgy hogy neki sokkal több végzettsége van, mint nekem és mégse talál, szóval nekem meg közben csak úgy hullanak az ölembe a lehetőségek. Úgy tűnik, jobb kapcsolati tőkével rendelkezem, bár ezt sosem gondoltam volna. Egy kurva szavam se lehet eztán. Főleg, hogy ma, amikor ezt mondtam a munkatársamnak, akinek bedolgozom, akkor azt mondta, hogy meg hát ugye van egy harmadik munkalehetőségem is...nem feszegettem, nem akarok nyomulni. Tudják, hogy rám számíthatnak, és ez pont elég lesz, ha lesz már annyi pénz abban a cégben is, hogy alkalmazhassanak. Legalább is remélem.

Ma meg, ennek örömére görbe estém lesz. Na jó, nem ezért, hanem. Megyek ugye a barátnőmmel sörözni. Felhívott a srác, aki besegít a macskáknál, és múlt héten is tartottunk egy iszogatós estét, hogy ma neki valószínű Marxim lesz a vége (nővéremék törzskocsmája), így ha nem gond, lehet, hogy ottaludna, mert elfelejtett rendesen felöltözni, és hamarabb eljut hozzám, mint haza, anélkül, hogy szarrá fagyna. Mondtam, hogy persze, engem nem zavar, legalább a macskáknak lesz még egy támadható célpontjuk éjszaka. Mondtam, hogy én nem tudom, mikor megyek haza, de 10-nél előbb nem hiszem. Ő meg, hogy akkor ha még lesz kedvem, nézzek be a marximba. Szerintem azt fogom tenni, úgyis útba esik hazafelé. Aztán holnap meg túlélek valahogy. Igaza van a "pasimnak", hogy sokat iszom, de az a baj, hogy mostanában bírom is a piát sajnos. Mindegy, erről majd máskor.